Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

fontos helyet kapott a juhtenyésztés. A XVI. századi defterek is azt igazolják, hogy a Duna-Tisza közén leginkább számon tartott három település, a „három város" között Kecskemét juhtenyésztése messze az első helyen állt, sőt a hász városok juhállományának közel fele a kecskeméti gazdák tulajdonában volt. Az 1546-os adatok szerint itt lakott a juhos gazdák kétötöde, 1562-ben pedig kétharmada.

368 Ez a közismerten igénytelen, ugyanakkor több tekintetben is hasznosítható állatfajta, amely már a honfoglalás előtt magyarság körében is rendkívül kedveltté vált, a lakosság megélhetésének egyik fő forrása maradt, és pásztoraik, a juhászok is a város XVI-XVII. századi társadalmának karakterisztikus figuráivá váltak. Éppen ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy az állattenyésztésen belül a juhászatot érintő forrásaink a legbővebbek, segítségükkel erről a foglalkozási ágról tudunk leginkább átfogó képet adni.

369 A növénytermesztés széles körű térhódítása előtt a háztartások számára kétségtelenül a juhok tudták a legtöbb anyagot szolgáltatni. Termékeik minden család életében fontos helyet kaptak. A tej, a különféle túrók, a hosszú időn át jól tárolható és szállítható sajtok stb. nélkülözhetetlenné váltak minden vagyoni-társadalmi csoport táplálkozásában évszázadokon át. Húsuk nélkül csaknem elképzelhetetlen volt az egykori élelmezés. Bőrük, gyapjúk a ruházkodás elengedhetetlen kellékei voltak. Amikor pedig a textilipar gépesítése megtörtént, a gyapjú a részleges hazai feldolgozás mellett az ország egyik legfontosabb exportcikkévé vált. Tekintettel arra, hogy néhány juhot még a szegényebb háztartások is meg tudtak vásárolni, el tudtak tartani, a baromfi mellett a legszélesebb társadalmi csoportok váltak érdekeltté tartásukban, tenyésztésükben. bl Az érdekütközések középpontjában A sokoldalúan hasznosítható juhok birtoklása, az állomány fokozatos bővítése sok gazdának állott érdekében. Hosszú időn át nemcsak a gazdák, hanem az önálló és széleskörű gazdálkodást folytató magisztrátus is tartott juhnyájat. A legrégibb adó és számadáskönyvek sok adatot tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a hódoltság alatt a város juhnyája nemcsak jelentős volt, hanem azt céltudatosan hasznosították is. A nyájjuhász mellett a város fejős juhászt, isztrongahajtót, sajtnyomót és kospásztort is alkalmazott.

370 A juhos gazdák száma a lakosság egészéhez viszonyítva már a hódoltság alatt figyelemre méltó volt. A lét- és MÉSZÁROS László: 1979. 86. Ennek eredménye az is, hogy e területnek viszonylag gazdag az irodalma, bár a korábbi kutatókat mindenekelőtt a juhászattal kapcsolatos néprajzi anyag érdekelte. A kecskeméti juhászat legalaposabb feldolgozása SZABÓ Kálmán érdeme: 1986/a. E feldolgozás során is többször hivatkozni fogunk munkáira. Ó az egykor még teljesebb forrásanyagból mindenekelőtt a néprajzi vonatkozású adatokat emelete ki és dolgozta fel. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/c 372. 368 369