Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 (Kecskemét, 1994)

II. Állattartás

város ménesén túl a gazdák számára több rideg ménest szerveztek meg. Ezek számát pontosan nem lehet követni. Vélhetően a „virágkort" rögzíti a XrV. táblázat. XrV. táblázat MÉNESES LOVAK ÖSSZEÍRÁSA (1767/68) Ménes Öreg kanca Paripa 3-fű 2-od fű Mén Összesen Pusztaszer I. 125 15 31 53 3 227 Pusztaszer II. 130 18 31 32 6 217 Pusztaszer III. 183 17 29 41 4 274 Pusztaszer IV. 110 33 57 40 8 248 Alpár I. 233 233 Alpár II. 177 36 55 75 8 351 AlpárIII. 136 20 49 55 6 266 Péteri 154 24 37 42 5 262 Monostor 168 168 Nyomás 167 167 Összesen: 1 583 163 289 338 40 2 413 Ekkor még 9 különálló rideg ménes és egy úgynevezett kezes ménes a városhoz közel, a Nyomáson szolgálta a város lótenyésztését, illetve a lovak igára foghatóságát. A barmokkal való összehasonlítás során feltűnik, hogy egyrészt számuk jóval nagyobb, másrészt egy egy ménesen belül átlagosan jóval kevesebb ló és csikó volt található. Az viszont megegyezik a baromnál, a rideg gulyánál tapasztaltakkal, hogy itt is különféle korú és nemű jószágok együtt tartásával történt a szaporítás és azok felnevelése. Tehát itt sem lehetett igényesebb kiválasztás, a nemesítés és a fajtaazonosság célként ekkor még nem jelentkezett. A későbbi évtizedekben a rideg ménesek száma érzékenyen csökkent, és ennek arányában a tenyészállatok száma is erősen apadt. 1786-ban a város egyik legjelentősebb pusztáján, Pusztaszeren még nőtt is a ménesek száma, hisz hatot tartottak nyilván, de ebben az évben ezen kívül csak egy továbbit Bugacon, így valójában kettővel csökkent számuk a két évtized alatt. A következő évtizedekben e folyamat tovább haladt előre: 1833-ban már csak négy, 1844-ben pedig már csak három ménest tartott fenn a város gazdái számára. 1767-ből maradt fenn. XV. 22. 162..