Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
A telepítések végrehajtásának útvesztői - Telepítések 1946 júniusáig
akció mögött felekezeti elfogultságot sejtett, mert „a betelepítendők számaránya annyira egyoldalú és feltűnő, hogy ha az intézetet magát nem is, de egyes intéző urakat felekezeti elfogultsággal és részrehajlással joggal lehet vádolni". 225 Bár a püspök saját szempontjából lényeges problémára hívta fel a figyelmet, a telepítési akció lebonyolításában felekezeti szempontok - mint ahogyan azt 6 hitte - nem játszottak szerepet. A püspöki kérések közé tartozott a községekben szolgálatot teljesítő német anyanyelvű papok egyöntetű, elvi mentesítése is, mert véleménye szerint elévülhetetlen érdemeket szereztek a vallásos és hazafias szellem ápolásában, valamint a magyar nyelvű oktatás kiszélesítésében. A főispán válaszában elhárította a közbenjárást, és hangsúlyozta, hogy a „kitelepítést és az azzal kapcsolatos ügyeket illetően semmi néven nevezendő hatásköröm nincsen". A Pest megyében történteket tűrhetetlennek és a „KP-alispán és a -rendőrfőnökök uralmának" minősítette a Szociáldemokrata Párt is. A különböző községekből érkező panaszokat figyelembe véve, nem alaptalanul. Hartán a rendőrség állomány szerinti létszáma 10 fő volt. A belső telepítések zavartalanságának biztosítása érdekében azonban 1945 őszén a dunavecsei járásból a hartai őrsre még további 12 embert rendeltek ki. Ellátásukról - követelésükre - a község gondoskodott. A rendőrség pazarlásig menő élelemigénylését azonban a községi bíró visszautasította, és a fölmerült konfliktus rendezéséhez felettesének, a járási főjegyzőnek az utasítását kérte. A főjegyző a községben tett hivatalellenőrzése során az elöljáróság panaszát jogosnak ítélte, és kijelentette, hogy „a rendőrség élelmezési költségei a községi pénztárból nem fizethetők ki". Ezt követően azonban a járási rendőrkapitány és Elblinger Béla a járási kommunista párt titkára gyakorolt nyomást az elöljáróságra - hetente többször a rendőrségre való beidézéssel, fenyegetéssel, állataik elkobzásával -, így kénytelenek voltak a megnövekedett létszámú rendőrőrsöt a község terhére ellátni. Hiábavalónak bizonyult a képviselő-testület, 225 PMÖL. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja 477/1946. 226 Shvoy Lajos püspök Hufnagel Ferenc solymári, dr. Folláth Ádám zsámbéki, Braun Gyula budakeszi, Angeli Márton pilisborosjenői, Reichardt András pesthidegkúti, Lovas István szigetbecsei, Marlok István pilisvörösvári, Mersei Antal és Geiger Jakab nagytétényi, Roderburg Ernő pilisvörösvári bányalelkész kitelepítése ellen emelt szót. Beszámolt arról is, hogy Torbágyon Ohmüller Mártonnak, a székesfehérvári papnevelő intézet lelki igazgatójának 80 éves édesapját és beteg édesanyját is kitelepítésre ítélték. „Nem lehet a kitelepítési törvénynek az a célja, ami a nyilasok auschwitzi kitelepítésének volt a rejtett célja." - írja. - PMÖL. Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye főispánja 477/1946.
