Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Földreform és belső migráció

A rendelet értelmében teljes egészében elkobzandó a háborús bűnösök, a nyilas és más nemzetiszocialista vezetők és a Volksbund-tagok földje. Megváltás ellenében igénybe kell venni a 100 holdon felüli úri és a 200 hold feletti paraszti birtokokat. Az 1000 holdnál nagyobb birtokok teljes egészében kisajátítandók. Kimondta a rendelet továbbá, hogy a gazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkások mellett birtokuk kiegészítésére a szegényparasztok is új területekhez juthatnak. A földreform végrehajtását az e célra létrehozott népi szervek, az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Megyei Földhivatalok és a községi földigénylő bizottságok végezték. A rendelet végrehajtási utasítása értelmében minden községben a földigénylők képviselőiből földigénylő bizottságot kellett alakítani, amely jogi helyzetét tekintve köztestületnek minősült. Legfontosabb feladatai közé tartozott az elkobzás alá eső földek összeírása, és annak eldöntése, hogy mely területeket lehet elkobozni, valamint melyek esnek megváltás alá. Ezzel együtt az igényjogosultak összeírása és elbírálása is az ő dolguk volt.

83 . A községi földigénylő bizottságok először mindenekelőtt a helyi föligénylők jogosultságát voltak hivatottak elbírálni, de ennek az eljárásnak a keretén belül általában az őslakosság igényein túl, az ott tartózkodó vagy immár ott lakó menekültek föld- és házjuttatásáról is gondoskodtak. Az országon belüli egyenetlen birtokmegoszlás és a nagyszámú igénylő miatt a rendelkezés lehetővé tette azoknak a földigénylőknek az ország más területeire való szervezett áttelepülését is, akiknek igényeit saját lakóhelyükön nem tudták teljesíteni. Ennek következtében egy meglehetősen nagy arányú népmozgás bontakozott ki egyes megyéken belül az ország főként északi és tiszántúli területeiről a németek által lakott falvak és országrészek felé. A megyén belüli telepítések a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok, míg az ún. csoportos telepítések, amelyek az ország más területeiről áttelepülőket érintette, az Országos Földbirtokrendező Tanács hatáskörébe tartozott. A jelentkezést azonban ezekben az esetekben is a községi földigénylő bizottságoknál kellett megtenni, amelyek ezekben az ügyekben elsőfokú döntési jogkörrel rendelkeztek. Ezek a telepítések, miután szoros összefüggésben voltak a hazai német nemzetiségű lakosságot ért különböző jogkorlátozó intézkedésekkel, majd kitelepítésükkel, időben egymástól elválaszthatatlanul zajlottak le. Ezért az egyes telepítési formákat nehéz elkülöníteni egymástól, „különösen a helyi, a megyén belüli A magyar állam (...), 1985. I. 173-