Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A telepítések végrehajtásának útvesztői - Telepítések 1946 júniusáig

jogkörének drasztikus csorbítását, mert mint hangoztatták, a törvény végrehajtásának éppen ők a garanciái. A legélesebb vita, mint ahogyan utaltam is rá, a felülvizsgálat időpontja, és a telepítést végző szervek jogkörének rögzítése körül bontakozott ki. A törvénytervezettel kapcsolatos álláspontok ütköztetésére a tavasz folymán több ízben és több fórumon is sor került. A hónapokig tartó áldatlan vita belpolitikai válság kirobbanásával fenyegetett, ezért a koalíció minden tagjának érdeke volt a megegyezés.

246 Végül a május 3-i nemzetgyűlés tárgyalta a pártok konszenzusán alapuló törvényjavaslatot. A kisgazdapárti képviselők élesen bírálták saját pártjukat a szerintük indokolatlanul tett engedményekért, és továbbra is ostorozták a községi földigénylő bizottságok tevékenységét. Az 1946. május 10-én kihirdetett törvény legfőbb érdeme, hogy időbeli határt szab a tényleges földosztásoknak. Csak azon igénylők jelentkezése fogadható el, akik eddig önhibájukon kívül álló okok miatt nem részesültek földjuttatásban. Szabályozza a földjuttatásban részesíthetők és a telepíthetők körét. Utólagos kötelező felülvizsgálatot ugyan nem ír elő, de az 1946. január l-jét követő megváltás vagy földelkobzás csak az OFT engedélyével hajtható végre. Addig a juttatás csupán ideiglenesnek tekinthető, így a telepes csak kishaszonbérletben művelheti a földet. Pontosan megnevezi a törvény azokat, akiktől föld még elkobozható. Abból kiindulva, hogy a kitelepítések rendőri, míg a betelepítések földbirtok-politikai kérdések, a telepítés folyamatát két részre tagolja. S míg a betelepítést a földművelésügyi miniszter felügyelete alá tartozó OFT-re, addig a kitelepítéseket továbbra is a Népgondozó Hivatalra bízza. „Ha nem lesz olyan nagy idő a kitelepítés és a betelepítés között, mint a múltban, akkor (...) a telepítést, ezt a nagyarányú népvándorlást, úgy fogjuk befejezni, hogy az feltétlenül az ország és a nemzet gazdasági érdekeit szolgálja."

247 246 A törvénytervezetet március 14-én a Minisztertanács, néhány nappal később március 26. - pártközi értekezlet vitatta meg, majd április elsején ismét napirendjére tűzte a Minisztertanács is. Veres Péter már március 19-én pártja politikai bizottsági ülésén arról számolt be, hogy a törvénytervezet kész van, és a pártok álláspontja a vitás kérdésekben közeledik egymáshoz. A testület a törvénytervezetet jelen formájában kisebb módosításokkal tulajdonképpen elfogadásra javasolta. Farkas Ferenc: „Szóba került a hortobágyi vadászaton, hogy a pártok vezetői nemzeti ajándékképpen kapjanak sváb házat, kertet. Ezt is bele kellene venni." Többen: „Minek ezt belevenni? Nem kell, hogy nyoma maradjon." Kovács Imre a sváb falvakban tapasztalt visszaélésekre hívta fel a figyelmet:" (...) a sváb nemzetiszínű lobogó alatt vonul a vagonba, amire az van írva: Isten veled hazám. Az üresen maradt házak rablóbandák martaléka. Visznek mindent, amit érnek. A partizánok megszállják a községet, és elosztanak mindent maguk között. Ha nem tetszik nekik a hely, akkor továbbmennek és így járnak községről, községre." — PIL. 284. f. 23. ö.e. I.köt. 247 Nemzetgyűlési Napló, 1946. május 3-i ülés jegyzőkönyve. - Országos Törvénytár,