Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
A telepítések végrehajtásának útvesztői - A kitelepítések előkészítése
júliusáig be kell fejezni, „és pontos utasításaink vannak a havonkénti kitelepítendők számára nézve". A végrehajtás során azonban tekintettel vannak azokra a szempontokra, amelyeket a hercegprímás kért. Az emberséges lebonyolítás biztosítéka - szól a válasz -, hogy az angolszász hatalmak folyamatos ellenőrzése mellett folyik az akció. ,Д kormány minden tagja érzi a felelősség súlyát, és ezért mindent elkövetünk, hogy a nagyhatalmak szándékainak végrehajtásában kizárólag az ország érdeke és az emberiesség szempontjai érvényesüljenek" - írja a miniszterelnök. 203 A különböző személyek hivatalos nyilatkozatai az emberséges lebonyolításról, a visszaélések megfékezéséről, a kitelepítések ellenőrzéséről és a szigorú büntetésekről nemcsak az érintetteket, de a társadalom szélesebb rétegeit sem nyugtatták meg. A miniszterelnököt, az egyes pártok vezetőit, a Népgondozó Hivatal tisztségviselőit - az évszázados együttélés tapasztalatai jogán számtalan petícióval, kérelemmel bombázták a helyi közigazgatás tisztségviselői, a közösségek képviselői, az egyházak papjai, akik az ártatlanul meghurcoltak és kiszolgáltatottak érdekében emeltek szót. Rupert Rezső ügyvéd, a főváros törvényhatósági bizottságának tagja több ízben is megkereste a miniszterelnököt. Kéretlen állásfoglalásában kifogásolta a hivatalos nyilatkozatok érveit - a nagyhatalmi utasításokra, a fegyverszüneti szerződés előírásaira utalva -, mert azokat csak mentegetőzésnek, a felelősség-elhárítás eszközének tartotta. „Én csak egyet ajánlhatok - írja -, ha már nem tudtok megbocsátani minden egyszerű embernek, aki nem volt vezető vagy hangadó, hanem csak afféle, mint a ,szürke nyilas', akkor legalább bocsássatok meg a nemzethűeknek, és töröljétek ki rendeletetekből azt a tollvonást, hogy még valamilyen szenvedést is kelljen igazolni, amely körül azután tág lehetőség nyílik bizottságaitoknak arra, hogy mindenkit kipusztítsanak, akit akarnak. Az eddigi hasonló eljárásokban is elég sokszor fordult elő, hogy a nemzethű embernek nem a 'bűne', hanem a vagyona számított. (...) Kérlek még az utolsó órában is, tereld vissza az egész bosszúakciót a bosszúmentes józanság, igazság és igaz hazafiság keretei közé, és amit a bűnösök ellen végrehajtani kell is, azt bízd olyan emberekre, akik nem elfogultak amiatt, hogy az elmúlt években üldöztetést szenvedtek. (...) Azt is kérlek majd figyelembe venni a végrehajtási utasításban, hogy igen sok helyt az összeíró közegek volksbundisták voltak, mint pl. Budaörsön Seiler István tanító, akik önkényesen Írogatták be olyanokról is a német nemzetiséget és MOL. J.Gy. Miniszterelnökség iratai 713/1946.
