Kecskemét város és körzete II. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1994)
Ajánlom szolgálatomat kegyelmednek. Édes Szabó János Uram, a' mely törvényszéket praefigáltam vala ujjonnan pro 14. praesentis, annak el kell múlni, mivel a táborra kell mennem, személy szerint mindennek, úgy a tiszteknek is. Kegyelmed azért agya értésére az ügyeseknek 1 , ne fáradgyonak fel; ha Isten meghozna a táborrul, magam lemennék. Épen elfeletkezett Kegyelmetek rollam, csak levéllel sem értet, az ünnepekre vártam volna valamely madarat, a' Ráday Pál Urnák, úgy Kajaly Urnák kívántató citromokkal, mi oka, hogy elmúltak, nem tudom, Szentkirályi János felbiztatta Ráday Uramat a citromokkal, hogy maga is megszerzi, semmi sem tölt benne, bizony megbánya, szolgálhat Ráday Uram a' Városnak, akárki sem jobban, ha a' lakadalom után küldi Kegyelmetek, nem lesz oly kedves. Amely bírságok vadnak az embereknél, azt Kegyelmed hová hamaráb szedgye ki, úgy a' rideg legény pénzét is, tárcsa készen, hogy a' mikor kívántatik, kezemhez szolgáltathassa, én is job módgyával adhassak azokrúl számot. Egy szóval, mindeneket jó karban hozzon Kegyelmed és engemet a' táborra tudósícson mindenekrül. Bírák Uraiméknak, úgy töb jóakaróimnak közönségessen ajánlom szolgálatomat, agya Isten, láthassam még valaha jó egésségben eö Kegyelmeket. In reliquo maradok Kegyelmednek szolgáló jóakarója Losonczi Szigyártó István m p. Losonc 8. Januarii 1705. 1/ T. i. akiknek valami ügyük lett volna a törvényszéken. 464. Szeged, 1705. január 20. Johann Friedrich Globiz báró parancsnok Kecskemét bíráinak. Az elhajtott 8 ökör miatt egy katonáját lecsukatta, de a lejött pásztorok és a katona szembesítésekor kiderült, hogy nem tőlük hajtotta el az ökröket. Továbbra is vizsgálja az ügyet. Eredeti. BKmL Kecskemét v. Ita IV. 1525. (1705-1707. évi köt.) 3. sz. Illendő szolgálatomat ajánlom Kegyelmeteknek. Én Kegyelmetek nálam tudva levő kára, azaz az elhajtott nyolc ökrök iránt szívessen megfordításukban munkálkottam. Amint is egy katonámat megfogattam, és mindaddig arestomban tartottam, meddig azon marhapásztorok, kik el elől [sic!] tolvajul elhajtották, hozzám le nem jöttek. Kik lejővén, azon arestans katonámmal szemben vittem és confrontáltam Őket, kik más emberséges emberek jelenlétében megvallottak nyilván, hogy nem azok közzül való, azért kívánsága szerint nem szolgálhatta, mert meglehet, Dunántúl valók lehettek azon tolvajok.
