Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Maradván Kigyelmeteknek jóakarója Berthoti István m. p. Szolnak 29. Novembris 1704. 1/ Sic! Eredetileg „hatvan négy" állt, ez áthúzva. 149. Szegedi börtön, 1704. december 1. Böde János és Garay János levele Kecskemét város vezetőihez. Leírják keserves rabságukat, vasra fogják őket verni, s kérik, hogy mindent kövessenek el kiszabadulásukért. ERedeti. BKmL Kecskemét v. Ita. IV. 1525. (1703-1704. évi kötet.) 126. sz. irat. — Az esetet és a levél említését l. Hornyik, IV. 140-142. Jóakaró Urainknak Kegyelmeteknek ajánlván mindenkor alázatos szolgálatunkat! Hogy az Ur Isten kívánta sok jókkal s szerencsés hosszú élettel álgya s szerencséltesse, szívünk szerént kívánnyuk. Jól emlékezhetik Kegyelmetek, keserves raboskodásunknak külömkülömféle nyomorúságokkal tellyes számos hónapjainak elfolyása alatt (csak szóval való siralmas izenetünkön kívül), sok keserves panaszolkodó s esedező leveleinknek continentiájára, mellynek is mindedig semmi effektusát nem látván, naponként rabságbéli nyomorúságunk eöregbödik, mivel már az urak is, hogy kegyelmetek semmit ennyi üdőtől fogva nem resolvál, fölötte elharagudván, olly kemény aristomban (csak egy hideg palláson), tartatnak bennünket, hogy még embör sem jöhet hozzánk, sőt az kitűl edig magunk saját ajándékinkal s ide s tova discretiozásunkkal magunkat oltalmaztuk, ma szomorúan értöttük, hogy ujjobban vasra verettetünk, kit is az mint jeleitt láttyuk, el sem kerülünk, mellyből fizetés vagy halál szabadíthat meg, mivel úgy vészük eszünkben, hogy az itt való Hatalmasságok most nem fügvén senkitűi, mindeneket teccések szerént cselekösznek. Minekokáért most is sokszori kegyelmetekhez nyújtott alázatos instántiánkat megujjítván, kegyelmeteket az nagy Isten szerelmére is kérjük, megelégedvén már ennyi üdőtűl fogva való keserves sajlodásunkkal, ne gyönyörködgyék (gonoszszak lévén az napok), végső veszedelmünkben kegyelmetek, sőtt talállyon módott kegyelmetek (avagy csak Istenre tekintve), szabadulásunkban, mert félő, hogy az utolsó gonosz az elsőnél veszedelmesb ne legyen, hiszen nagyob dolgott is tudott kegyelmetek mászszor sapiálni, hát most mért nem, ha akarja kegyelmetek, azért bírájja meg kiki kegyelmetek közzül maga lelke ismeretit, és ha edig nem, avagy csak most ennyi szenvedésinkre cselekedgyék velünk minden jótt s adgyon választ ezen postánk által, mitt akar kegyelmetek velünk cselekdni, mert anélkül (akar hol járjon az kegyelmetek elméje, hanem ha halál által), absolute nem löhett szabadulnunk. Elvárván azért Kegyelmetek jó válaszszát, kívánnyuk, hogy ezen szomorú levelűnk is talállya kegyelmeteket egyen egy kívánt jó egésségben s boldog órában.