Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

elméje szerént valamelly utat feltalálván, szabadulásukat Istenre tekintve munkálkodni. Kiért az Szent Ur Isten is megálgya Nagyságtokat s Kegyelme­teket, s mi is alázatos kötelességünk szerént életünk fottáig alázatossan meg­hálálni igyeközzük és maradunk Nagyságtok s Kegyelmetek alázatos szolgái elpusztíttatott Kecskemét Városa megkeseredett lakosi közönségessen. 346. Kecskemét, 1707. április 4. Bárkányi János ferences gvárdián II. Rá­kóczi Ferenc fejedelemhez. Kecskemét pusztulásáról. 2500 ember esett el a nép közül. A trgédia okai a tisztek voltak, akik kivitték a katonaságot a városból, csak 40-50 hajdú maradt itt. Ellenségei őt is halálra üldözik. Eredeti. MOL G. 19. RSzL II. 2. e/A. Serenissime Princeps. Domine Domine Domine Clementissime. Siralmas esetünknek nyomorúságos romlását alázattal jelentenem ezen érdemem felet léveő Kegyelmemnek. Mi 3. praesentis valóban megromlánk, úgy hogy Jeremiásnak siralmát itten kellene eléhoznom, méltán is, mert oda vadnak véneink, tanácsadó bíráink, idegenekre jutottanak kincseink. Rabság­ra huzattatának nemesseink, szüzeink, eözvegyink. Harmadfél ezernél több esset el a' nép közül, vigyáztalan és magok kincseket kereső tiszteinknek gondviseletlensége miatt. Kiket mature admoneáltam pro vigili dexteritate, de magoknak elmenetelekkel securitást, nekünk romlást szerzének. 50 vagy 40 hajdúnál több itt nem maradván. Az egy Verebéli Péter Uramnál itt más nem lévén, ki is mindenitűl megfosztatot, hozzánk szaladván, és kevés katonaságra, úgy mint ötre kapván, fecit quae erant militis, eő Kegyelmének méltó respec­tusban vétessen mind maga viselése, mind érdemes cselekedete. Én is addig nyomorgattatom ezen az helyen tisztemben való maradásommal, hogy ellensé­gim kezekre kelletik kerülnöm. Az könyveim is tilalmaztatnak, Fejedelmi Méltóságának kéziben hogy soha ne jussonak. Ittílje meg salamoni bölcs elmé­jével, ez mitül származik. Magok nem cselekszik, másnak a' jót -is irigylik. Hogyha már az nagy kegyelmű imádandó Isteni Felség régi dücsőséges eleinek méltóságos székére ültette az én Kegyelmes Uramat, kiben fiúrúl fiúra örökös­sen megtarcsa, imádom Istenemet mindennapi szent áldozatomban. Oh melly buzgóságossan jelen lettem volna, ha legkissebb parancsolattját vettem volna az én Kegyelmemnek, patientia. De ezt az mi injuriánkat nem kell szem behunyva eltűrni. Most írtam Brigaderus 1 Uram után, ki innét mindenestűi elköltözött, semmi militiát itt nem hagyván, népet külgyön, másként egy hétre rajtunk jűnek és praedái leszünk az ellenségnek. Kiért is ez a város futásra indul, mihelt halottait eltemeti. Semmije nem maradván. Ebbül minemű rom­lása nem(sic!) következik édes Nemzetünknek, megítélheti minden. His me

Next

/
Oldalképek
Tartalom