Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

ket. Az hidat is az Tiszán elégettettem, actu portásim vadnak oda, ha csak nem obruál, az Vár hídgyait és palizátáit is jó hajnalban égettetni elkezdem. Az való, hogy német uram itt egyéb erősséget nem talál az egy földtöltésnél, kit sem meg nem ehetni, sem meg nem égethetni, ámbár szálítson is valami hadat bele, de ha csak maga itt nem lész míg megépíti, nem subsistai. De úgy hiszem, látván már ezen tüzet, ha csak nagyob operatiora Kassa fele szándéka nintsen, egyenessen Kőrösnek és Budának indul, de ha így is ide jön, bizonyos lehet Nagyságod benne, hogy továb is operál, azért Egerrül, Kassárul tempestive provideállyon. Az itt való gyalogságnak, katonának semmi haszna, ki-ki cselédgyét, gyermekét vezeti, nihil bonum. Én, ha szintén az hadat megindítom is holnap Süly fele, de magam bevárom, és Nagyságodat ujobban tudósítom, ha erre jön is, ha másfele is. De meg kell vallanom, az Tiszán túl való föld haza szálván, féltem. Kire nézve az had is igen fogy, leginkáb ezen ló szaladása anyira megerőtelenítette, hogy némely seregben alig hat s hét katona vagyon lovas, az is nem jővén zászló alá, az ki megfogta. Ezzel maradok Nagyságodnak igaz szolgája Károlyi Sándor. 317. Szolnoki mező, 1706. szeptember 1. Károlyi Sándor gróf Bercsényi Miklósnak. Értesíti, hogy a német sereg Kecskénél van, de további szándékáról biztos értesülései nincsenek. Javaslatokat tesz a kuruc csapatok hadmozdulataira, a császári csapatok előnyomulásától függően. Egykorú másolat. OSzK Kt FH 1389/5. 185. Szolnoki mezőn 1. Septembris 1706. Méltóságos Feő Generalis, nékem jó Uram. Minekelőtte Nagyságod levelét vettem volna, nem kétlem, vette Nagyságod leveleimet, kikbül megértette az dolgokat. Az német Kecskénél vagyon, oda vadnak távuly járóim, majd meghozzák, jön-é, vagy sem ide, úgy hiszem, nem fog jünni, mivel még az hajói negyed napig sem érkeznek ide, másik az, hogy látván Szolnoknak tüzét, ha csak épéteni nem akarja, vagy Kassa felé operálni nem kíván, nincs mire sietni. Ebeczki Uram eleibe Révkashoz

1 elküldök, de itten bizony nem próbál semmit is, mert mihínt kiláttya az ellenség, azonnal kicommandíroz ellene regementeket, s csak eláll előtte, de reliquo semmit sem tészen egyebet, hanem hogy megmutattya magát. Közben penig sohol meg nem maradhat, ha csak egy mérfölföldre áll is, felveri s kinyomja belőlle. Eleget mesterkednek sok vitéz emberek, s valóban szégyenlik is, hogy semmit nem próbálhatnak; magam is írásom szerint Révkashoz indultam vala, de se széna, se fa, és szolnoki munitio elszállítása hozót ide, még nem látom az németet, addig itten leszek. Ebeczki Uram az hátullyán jobban próbálhatna,