Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

allot el 100 katona alat az ló, kit csak visza kellet bocsátanom. Már itten várom Nyúzót, ki az Tisza mellet volt, általa bizonyos értvén, ha csak lehetséges, Nagyságod parancsolattja szerént holnaputtán próbálunk. Azalat akartam Nagyságodnak hírré tenni, hogy ha csak két kis mélföldet megyén is, holnap Aradon leszen az német, holot ha nem késik, Sólymos fele az lippai szorosson eöt nap alat általmegyen, Erdélyben leszen. Ha hogy Várad fele fordul, hat nap alat. Kihez dirigálni méltóztatik Nagyságod magát, mi penig itten semmi operatiot ellene nem tehetünk, uttánna sem mehetünk az nagy pusztaság, égés és víz nemléte miá, ha penig továb is itten leszünk, ámbár kenyérbül, húsbul meg nem fogyatkozunk is, de az katona vagy pusztán hagyja az zászlót, vagy ellovatlanodik. Mert miolta általjöttünk az Tiszán, füvön, abrak nélkül vadnak az lovaink. Túl az Tiszán is Szolnok elein, nagy része úgy volt, az ki szénát kapót, két s három mélföldnirül hordotta lova hátán. Továb éppen ha midőn legjobban fog kívántatni, attul félek, csak mi lovas hadunk sem lesz, kivált ha Bottyán általmegyen az Dunán. Ezzel maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Békis die 13. Octobris 1705. 285. Kőrösladány, 1705. október 15. Károlyi Sándor levele II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez. Részletesen beszámol a német sereg vonulásáról, sikertelen kísérleteiről, hogy ellenük csapást intézzen. A kuruc hadsereg súlyos ellátási gondjai. Ereded. Sajátkezű írás. MOL G. 15. RSzL I. 1. Caps. B. Fasc. 22. Méltóságos Fejedelem, Nekem Nagy jó Kegyelmes Uram. Mai napon veszem Nagyságodnak kétt rendbeli kegyelmes válaszát. Igyekeztem azon, hogy Nagyságod parancsolattja szerent mai napon valamely notabilis próbát tehettem volna, kiben negyed naptul olta(sic!) eleget munkálódtam, de mind az német tábornak által kellése, mind az rácsággal való megegyezése miá semmire nem mehetek. Az kik előjáró portásim Arad, Pécske fele voltának is, semmire nem akadtanak, az rácság penig minden jószágát által takarította az Maroson, és így semmire nem mehettünk, végre már Jenőnek akartunk menni, az várossán hogy feladgyunk, de az német még szombaton kelvén által a Tiszán, az hídgyát maga uttán mindgyárt elhánta és rontotta, Vásárhelyt napot

1 vasárnap. Ha ma nem is, de holnap bizonyosson Aradhoz szállót, hova portázni Kegyelmes Uram, nem lehetséges, mivel az Berettyóhoz 18 mélfold, addig sohol se széna, se abrak, se kenyér, mind oda s mind visza az lován kell vinni, másik az, hogy az váradi utakon is munkálódni kell. Azért énnekem csak visza kellet jőnöm, Vásárhelynél is próbáltam az nádat égetni, de nem succédait.