Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Méltóságos Fejedelem, Nekem jó Kegyelmes Uram. Nagyságod levelemre tött méltóságos válaszát alazatosságal vettem, csak érkeznének hamar az éléssel, jó volna, de ha késni találnak, s az ellenség ide talál jőni, Szolnok nem miénk. Eleget írtam, nem most, hanem régen, mégis semmi haszna az hadnak sem lészen egy-két nap múlván. Mindent kérek, búsítok, nincsen haszna, venném penig, nincs hol, az rendelések megvannak, effectussa semmi, ha kenyér nem lesz, az ágyúnak kevés haszna. Az mundéral már ujobban felbiztatom az szegény hajdúságot. Marhát én egyebet nem hajtattam, hanem, csak az hadak számára való vágót, sött az egész had közöt per promulgationem inhibeáltam mind ló, mind marha hajtást. Ez uttán is megtaláljuk, csak az Istenért az provisiotételt pennára ne bízzuk. Nyúzó levelét vettem, Vásárhely, Makó táját benyargalták, sohol semmi nyelvet nem kaptának, hanem hogy az rác élés alá való szekereket kíván, hova szálítani kívánja, nem tudgyák, de kétség kivül Váradra. Palocsai Öcsém is ide érkezet, kivel jó disposidiot tennék, de az kenyér nemléte, félek attul hogy minden dispositiot és intentiokot evertál. Nem semmi közel 10.000 embert semmibül az pusztán tartani. Holnap aligha meg nem indul az német valamely fele. Nincsen 30 hordó lisztnél töb. Maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Szolnok 29. Septembris estve. 1705. P.S. Engem senki sem okozhat, mert valakiknek incumbál, mindazoknak is eleget írtam s írok is, most is 12 szekereket kellet vennem, azt küldöm Gyöngyösre kenyérért, honnat még egyet sem hoztanak ide. Csak az hadat féltem. 270. Szolnok, 1705. szeptember 30. Károlyi Sándor levele II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez. Szekeres sikeresen csatázott az ellenséggel, amely Kecskeméten sok szekeret élelemmel, takarmánnyal rakott meg. Merre fog menni, nincs biztos hír róla. Félti Szolnokot, mert kevés benne az élés. Eredeti, ajátkezű írás. MOL G 15. RSzL I. 1. Caps. B. Fasc. 22. Méltóságos Fejedelem, Nekem Nagy Jó Kegyelmes Uram. Az emberem megérkezék Kecskemétrül, de semmit nem mere általa az régi kuruc írni, sem izenni, mivel az ottan levő németségre azelőtt való éjei küldöttem vala Szekerest, ki is az szélmalmoknál felvervén őket, az rácságnak minden lovait elnyerte. Az németekei is továb másfél óráig viaskodván, felest ejtet el, s tegnap mind az templom belső kerítésébe recipiálták magokat, s egyik jöt, másik ment a németek közül az régi kuruchoz, s nem írhatot, hanem mondotta, hogy senki nem tudhattja, hova megyén, közbeszéd az, hogy visza. Elég az, hogy már tegnap Kecskeméten sok szekér élettel, árpával mind meg