Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

ságodat tudósítanom. De én mind abban az oppinóban vagyok, hogy ez az német Aradhoz nem megyén, sem azon szoros utakra, hanem Szegednél conjungállja magát az rácságai, ezen városokrul megprófontozza magát, s az síkon az Kunságra fog menni Túr, Karcag Uy Szállása s Debrecen fele s Várad alá, onnat az sebesvári passusson Erdélyben. S ezen kecskeméti állapotban így egyéb gonoszt nem látok, hanem azt, hogy az töb városok is azon nyomon mind meg fog hódolni, valamerre fordul, és azt, hogy az vitézlő rend afféle hódolt helyekre horgya feleségét, és maga is ebbe lesz uttánna — s az vármegyék, nemesség is alig hiszi, jószágokra hogy nyerhessenek protectió levelet, látván az városokat, hogy sem ők, sem mi nem bántyuk, valaki penig jószágára azt vált, az Nagyságodnak, sem Hazánknak nem igaz híve, hanem árulója. Már Nagyságod Bottyán uram iránt ez szerént confirmálhattya dispositióit. Ugy az Váradhoz küldendő hajdúságot. Ezzel maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Törteli pusztán 25. Septembris 1705. reggel. P. S. Ki nem írhatom Kegyelmes Uram, szívemnek fájdalmát, minemű gyönyörű helyen volt Ceglédnél, szépen elmene onnat, míg az Isten penig extraordinarie rosztogot tartatván vélle, megkötötte vala, de egyik az had nem érkezése, másik az hadnak kedvetlensége is, az már megírt okokbul, hogy setét vagyon, egymást öli, böcsülettel elmulattatta. Isten úgy áldgyon meg, az egész Ország csak nyelvel vágja az ellenséget, de én megtapasztaltam, hogy effektive semmit sem csinál, akármit kiáltson, ne higye Nagyságod, mert bizony bennehagyuk, hanem békéllyünk, ha békéllünk, mert bizony nemcsak az nemesember, de még az szegénylegény is, úgy látom, csak kerüli az németet, nem öli. Ki nem írhatom keserűségemet, megértheti Nagyságod, inkáb harcolnék az megholtakai, mint némelyekel. Három-négyen ha vagyunk az Országban, kik akarnók. De relliquo úgy látom, csak szóval non fit, penig hoc verbis Mar... bizony az harcokon is azért szálat, hogy nem kedvébül, hanem kéntelenségbül harcol, noha szájával kiáltotta rajta. Bottyánnak instructiójában hadtam, hogy az német kimenvén az városokrul, azuttán élést ne engedgyen vinni nekik. Ezen rosz német levelet is includálom Nagyságodnak, az viceispán is, eb, már Kőrösön köztök vagyon. 1/ T. i. Csáky Mihály felküldését. 2/ A rác határőrök sáncai a Maros árterületén, ahonnan kicsapásokat intézek a Tiszántúl lakossága ellen. 3/ A szó többi részét nem tudtam pontosítani. 266. Szécsényi tábor, 1705. szeptember 26. II. Rákóczi Ferenc fejedelem Károlyi Sándorhoz. „Ha az német Kecskemétet elhagyja, tetesse porrá Kegyelmed azon várost, úgy Kőröst is." (Rákóczi sajátkezű utóirata.)