Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

mérő serpenyőjére bízom, efféle mentség mint egyezzen. Én nem kívánnám deferálnom, de az igasságtalanságért féltem az én Drága Gyöngyöm hommályosítását, ne közelícsék Méltóságára terjendő (quo absit, procor DEVM immortalem) a szegénység átkát: és föltöt édes Hazánk mellet jóra célozó szándékjának boldogtalanságát. Tagadhatatlan Kegyelmes Méltóság, melly károkat nem tesznek: bár jobb vigyázassál lennének, Fejedelmi Méltóságának is szolgálattyába szemesebben serénykednének. Tudom, az ellenségnek nem nyereséget, de veszedelmet szerzenének, és ennek a földnek nagyobb securitássára lennének. Itt a kaszálás, aratás, ha impediáltatik, mint is úgy van, mint maradhat a föld következendő nyomorúságban? Se magának, se marhájának, se Fejedelmi Méltósága táborának nem lehet jövendőbéli gyámolítására és üdvösséges szolgálattyára. Bízom Kegyelmességének ezeket orvoslására. Cumque me immerentem et humilem terrae pulvisculum Serenissimae gratiae recommendarem. Maneo aeternum mancipatus fidissimus servulus et capellanorum minimus. Egopoli, 1705. 12. Julii. JB.

1 Mikoron ezen levelemet elvégzettem volna, címeres postája hozzám érkezvén Fejedelmi Méltóságának az két volumennel, (sic!) Kikben vélvén nézek, nem ítílném, hogy a titulált nevezetes szerzetes koholása lett volna, mivel első intuitu is ellenkező dolgot tanáltam a fordítónak munkájában, a stílus sem mutattja, hogy tüllünk idegen nem volna. Méltóságos kívánságának mind enni terhes foglalatosságom közt is akarok tennem, ha az egésségtelenség engedi. (A levél belső oldalán a válasz fogalmazványa:)

2 18. Julii. In castris ad Kürt positis. Két rendbeli leveleit kegyelmednek vettük. Kezéhez ez elmúlt napokban transmittált könyvnek revisiojához értvén, hogy ekkoráig sem fogott, egyébaránt is tudósítván Bennünket, hogy Superiori engedelmek nélkül ahoz nem kezdhet, kegyelmedet ezzel terhelni nem kívánnyuk, hanem azon munkákat viszsza kívánván, elvárjuk kegyelmedtül. Caeterum eundem etc. Expeditae. 1/ A levélíró csak monogramot írt, ugyanígy következő, július 14-i levelén is. Egy későbbi levelén azonban kiírta teljes nevét: Bárkányi János, a kecskémét ferences (minorita) rendház gvárdiánja. Egyébként ő volt 1688-ig a gyermek II. Rákóczi Ferenc egyik nevelője. 2/ Ez egyben válasz Bárkányi következő, július 14-i levelére is, amelyben a Rákóczi által megküldött két kötetes fordítás lektorálásáról is részletesen szól. 180. Szolnok, 1705. július 13. Szalontai Kárándi János Károlyi Sándornak. Részletesen beszámol a szolnoki híd építéséhez szükséges faanyagokról, azok beszerzéséről és szállításáról, valami8nt a munkálatokról. A „nyakas kecskemétiek" jóval későbben küldték a munkásokat, s a szükséges szerszámok nélkül.