Iványosi-Szabó Tibor: Kecskeméti szabályrendeletek 1659–1849 (Kecskemét, 1991)

Szabályrendeletek

a pásztoroknak pedig gonosz csalfaságaik és tulajdon gazdáiknak szokott megkárosításaik már felettébb elhatalmaztak volna, ezen gonoszságoknak lehető meggátolásokra használható bizonyos rendtartásokat dolgozna ki, és azt a nemes tanácsnak mutatná bé. Ezen kiküldetésünknek tehát két fő czélja lévén, t.i. az idegen rablók által okozható kárvallásoknak meggátolása és a helybeli pásztorok excessusainak megorvoslása. Ami az elsőt illeti, mi módon és micsoda eszközök által gátoltassanak meg a már szerfelett elhatalmazott tolvajoknak, rablóknak mindennapi kártételeik, és a gonoszságban való nagy előmeneteleik, miképpen szereztessen a tulajdonosnak és az utazóknak a maguk vagyonaik felül bátorság és csendesség, ez az, ami minden társaságoknak és jurisdictióknak

3 a mai romlott időben fő czélja és törekedése, aminthogy ezen végre majd minden vármegyének vágynak is olly hathatós rendellései, intézetei és statútumai, hogy azzal egyedül csak a szükséges végrehajtásra várakoznak. Nem is tehetünk egyebet, hanem egyedül azon bölcs rendeléseknek, ami határaink kiterjedéséhez, mennyiségéhez és gazdálkodásunk módjához való alkalmaztatásokat, azt előre megjegyezvén, hogy akármely rendeléseknek tétele is haszontalanná válik ezen esetre, ha csak a gonosz embereknek keresése és űzése elgendő erővel és hathatósan és állandóan nem eszközöltetik. Melyre nézve a tapasztalás lévén legnagyobb tanító mester, minekutánna már a mi csak két pusztázó hadnagyaink némely nehezen összeszedett, és csaknem erővel kivetett gazda ifjakkal a bátortalanság és rossz hitván lovaik végett több ízben költséggel és minden haszon nélkül fáradoztak, akik és minden más gazdák is készebbek inkább ezen végre esztendőnként fizetni, mintsem a gonoszok persecutiójuk

4 által vagyonaikat, sőt életüket veszedelemnek kitenni, de egyébaránt a már egészben felbomlott közbátorságnak helyreállítására a publicum részéről is akármely áldozatnak tétele sem nehezíthetvén, és nem tartathatván, jónak vélnénk, ha még ezen két pusztázó hadnagyokhoz jelen való veszedelmes időkben, csak próbára is még 8 lovas és fegyveres kint járó hadnagyok rendeltemének, még pedig, mivel a város birtokai között azon gonosz rablóknak és veszedelmeknek a pusztaszeri, monostori és bugaczi puszták legjobban ki volnának tétetve, melyeknek megakadályoztatására elegendő és állandó erő kívántatnék, jó volna Pusztaszerre 5 fegyverest, olly móddal rendelni, hogy azok állandóan ott kint lakván, a gonoszoknak járásaikat, szándékaikat mindinkább észre vehessék, és azonnal meg is gátolyák, kiknek is állandóbb lakásuk és tanyázásuk Pusztaszerre ugyan a pusztabíró házánál, Monostoron pedig a város majorjánál, ahonnan Bugaczra is könynyen ügyelhetnének, lehetne. Mind a két helyen módot taláhat a nemes tanács benne. Hogy a hadnagyok lovai ló portiókkal

5 könnyebb móddal tarthassanak, a maguk élelmekre különben is az egyedül a kiszabandó rendes és illendő fizetés szolgálván. Minthogy pedig a gonosztevők űzésibe bizonyos rendet és módot szükségképpen tartani kellenék, ez pedig több egyenlő hatalommal biró emberek között nehezen eshetne meg,