Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

Befejezés Áldatassál örökkévalóságban lakozó Isten! hogy aki régenten az oktalan állatnak szájában okos szót adtál Bálaámnak tanítására; aki tsipkebokorból méltóztattál juhokat legeltető, kísedelmesbb nyelvű Mojsesnek vagyonságodat s kegyes ítéletidet megjelenteni, őáltala pedig Israel népének tudtára adni azokat és oktatni, miként szabadúlylyon az egyptomi fogházbúi, s mint járjon, hogy az ígíret földére bejusson Mózes IV. könyve — Számok könyve 22. 28. — Mózes II. könyve — Kivonulás könyve 3.); áldattassál! hogy most is a mi alatson szerzetünknek szőröltözetű, fatalpú, töviskes elméjű, vékony tudományú, nem is ékesszóllásra szoktatott ajakú emberei által e varasban engedted a te felséges nevedet ismertetni, mennyei titkaidat hirdettetni, e siralom völgyében nyavalgó híveidet szent törvényidre tanítatni, hogy a testi akadékok között is, lelki utakon járhassanak e világon, tetőled irgalmassan megígértt egek felé. Ti pedig kedves juhaink! (hogy pásztori hivatalnak helytartását befejező és bútsút vévő predikátziómnak végét szakaszszam) Quae et didicistis, et accepistis, et audistis, et vidistis — haec agite, amellyeket tanúitatok is, és vettetek, és hallottatok, és láttatok — azokat tselekedgyétek. Tanúitátok, és vettétek tőlünk az életnek igéjét, mellyet törvényes hívással s hatalommal, az Anyaszentegyháznak értelme szerént, fejtegettünk néktek a gyakorta való predikállásban. Ez ige, ez hit mellett maradgyatok, főttig a filippiekkel; és licet angelus de coelo evangelizet vobis, praeter id, quod evangelizavimus vobis, anathema sit, ha szinte az angyal hirdet is néktek azon kívül (az ellen) amit hirdettünk, átok légyen. (Pál apostol levele a filppieknek 2.16.; Pál apostol levele a galatáknak 1. 8.) Hallottátok nagy tűrésünket, szenvedésünket a ti eleitekkel egygyütt a sok nyomorúságban, ama néhai igen felzavartt rettenetes, keserves esztendőkben. Adgyatok hálát a kegyelmes Istennek, hogy néktek boldogabb időket, mint sem atyáitoknak, in pulchritudine pacis, in tabernaculis fiduciae, a szép békességben, bátorságos hajlékokban engedet élni (Izajás próféta könyve 32. 18.); azért de manu inimicorum liberati, serviatis üli, az ellenségek kezeiből már megszabadulván, in-