Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

gyen. Noha pedig sok ezerekkel nem ditsekedhetünk, tsakugyan Szent Ferentz Fiainak köszönheted ketskeméti pápistaság, hogy az új tudományok s hitegetések között, régi üdvösséges szent hitnek zászlója alatt megmaradhattál ezen eretnekek táborával sűrűn megszállott Alföldön. A bűnösök téríttetése mellett istenes igyekezetünket a betegek segítségére is terjesztettük; mivel a lelkipásztoroknak egyébb kötelességei között, azt is jelenti a Szent Lélek ama szókkal: erue eos, qui ducuntur ad mortem, et qui trahuntur ad interitum liberare ne cesses, mentsd meg azokat, akik halálra vitetnek, és akik veszedelemre vonyattatnak, ne szünnyél megszabadítani. (Példabeszédek könyve 24. 11.) Az egésséges emberek léptetve mennek, de a betegek siettetve vitetnek az halálra. Mind a testi, mind a lelki halál is közelebb várja a beteget. A testinek meggátlássa nem volt reánk bízva. Hogy pedig lelkiképpen meg ne hallyanak az ágyban gyötretett híveink, vidistis, láttátok, hogy hozzájok járni nem sajnáltuk. Imádsággal ébreztettük az hitre, reménységre, szeretetre, békességes tűrésre. Penitentziatartás által megbékéltettük Istennel. Az Oltári Szentségben rejtező Kristusnak testét s vérét feladtuk nékik, vagy lelki táplálás képpen, hogy vastagodgyanak a megszentelő malasztban (János evangéliuma 6. 55., és 56.); vagy pedig útikültség gyanánt is az örökkévalóságra indulóknak. (Jakab apostol levele 5. 14.) Ahol veszedelmesb volt a nyavalya, a beteget, apostoli hagyásból szent olajjal is, mint a régi bajnakokat, az halállal való könnyebb tusakodásra, az Ur nevében megkentük. Illy rakott varasban temérdek a beteg; gyakorta alkalmatlan úgy nappali, mint az éjeli idő is; mindazonáltal valamint Jákob Lábánnak juhaiért és leányiért, úgy mi az nyavalgó halgatóinknak kedves lelkeiért, diu, noctuque, aestu urebamur et gelu, fugiebatque somnus ab oculis, éjjel, nappal hőséget, hideget szenvedvén, édes álomnak megszakasztásával is keltünk, mentünk úgy szegény, mint gazdag betegházakhoz. (Mózes 1. könyve — Teremtés könyve 31. 40., és 41.) Vétkes késedelmességünk ellen talám senki sem panaszolkodhatott ama megholtt Lázár után bánkódó Martával: Domine! si fuisses hic, fráter meus non fuisset mortuus, Atyám! ha itt lettél