Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)
V. TÁRSADALOM - 2. Nemesség
bált telkek nem váltak nemesi telkekké, az armalistát nem mentesítették semmiféle kötelezettség alól. 344 Mivel az Alföldre, így Kecskemétre is szinte kizárólag armalista nemesek költöztek, itt valójában hiányzott az un. bene possessionatus réteg, amelynek tagjai valóban élhettek volna nemesi kiváltságaikkal. 345 A Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedekben a feudális előjogok biztosítására és részben ezeknek az armalistákra történő kiterjesztésére mind több kezdeményezés történt. Az országos politikai fejlődés a század végén és a XDÍ. században is kedvezett a nemesi előjogok további érvényesítésének. A mezővárosi nemesek messzemenően éltek is ezekkel a lehetőségekkel, megkövetelték a nekik nem járó kiváltságokat, és így mind gyakrabban ütköztek egykori befogadóikkal. 346 Ezek a küzdelmek évtizedeken át tartottak, és a város polgárai nem kaptak megfelelő jogorvoslatot. Nem véletlen, hogy a kecskemétiek keserű szavakkal vezették be régi sérelmeik újabb tálalását 1832ben: „Azon kérdés, valyon a Kecskeméten lakó nemesek a maguk ingó és ingatlan vagyonaiból az eddig gyakorlott szokáshoz képest adózni és egyéb terheket is viselni tartozzanak-e, még 1790-ik esztendőben az országgyűlés eleiben terjesztvén, de mind eddig elhatározva nem lévén. . .", kénytelenek ismét megfogalmazni sérelmeiket az orvoslás érdekében. 347 A nemesi vármegyéhez küldött panaszaik minden tekintetben megalapozottak voltak. Ezek jogosságát a történészek későbbi feltárásai csak megerősíteni tudják: a nemesek beköltözésük alkalmával nem élhettek kiváltságaikkal. „A legrégibb időtől fogva szakadatlan szokás lévén, hogy a helybeli nemesség valamint az adózó nép költségein szerzett minden beneficiumban más lakosokkal egyformán részesült, úgy a közterheket is mind ingó, mind ingatlan javaiktól egyformán viselte. . ." 348 A város nemesi kiváltságokkal nem rendelkező lakosai joggal sérelmezték azt, hogy a rendkívül drágán megváltott földesúri előjogok előnyeit a nemesek is élvezik, de a váltságdíj rájuk eső részét nem vállalják, sem a kamatokat, sem az adóikat nem fizetik, így a nemesek hátralékai a különféle fizetési kötelezettségek terén egyre súlyosabb teherként nehezedett a város pénztárára. 349 Jellemző esetként Nemes Fekete Zsuzsanna adóhátralékának esetét emeljük ki: már 1836-ig a vele szemben lefolytatott vizsgálat alapján 786 és fél forint adóhátraléka gyűlt össze, 50 de a tanács 1844-ig sem tudott vele szemben eredményesen fellépni. Még ebben az évben is nemesi adómentességre hivatkozva kérte a vele szemben támasztott követelések visszavonását. A magisztrátus ezt a kérést figyelmen kívül hagyva elrendelte, „. . .hogy ezen tartozásaikra nézve a már e részre lefoglalt szöllején túl biztos és elfogadható kezest is állítson. . ," 351