Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)
IV. HARMADIK ÁGAZAT - 2. Kereskedelem
a magisztrátusnak is, hisz számottevő bevételt is biztosított számára. Az alábbi adatok több szempontból is beszédesek. (L. XIX. táblázat.) 304 A felsorolt adatok jelentős eltéréseket, olykor hullámzásokat érzékeltetnek a csaknem negyedévenként megtartott vásárok bevételét és ezen keresztül forgalmát tekintve is. Az viszont kétségtelen, hogy egy-egy szerencsésebb évben a város számára több ezer forint jövedelmet eredményezett megtartásuk. Érthető, hogy a földesurak is szemet vetettek rájuk, és éveken át tartó vitát eredményezett ez a város és a leghatalmasabb földesura között. A tanács álláspontja határozott és következetes volt: „. . .minthogy a vásárok szerzésébe a földesúr soha be nem foly, azt a város teljes joggal szerezte, s határozottan kinyilatkoztatta, hogy ebbéli szabadságában magát korlátozni nem engedi, anélkül, hogy ez által a földesúrnak praejudicálna." Érthető, hogy a város a legszükségesebb felszerelését folyamatosan biztosította, és nagy gondot fordított a rend és a különféle értékek megőrzésére: 1828-ban kutakat készíttetett Fehértónál a baromvásár mellett és kocsmát építtetett; 1843-ban a cédulaház mellett a vásárbíróság számára fogdát készítettek, kellő számú lovas és gyalogos rendfenntartóról gondoskodtak stb. Egy-egy írásos jelentés is dokumentálja, milyen sikerrel zárultak a vásárok: „.. A fehértói baromvásárokon, hogy a közelebbmúlt alkalmatossággal szinté 7000 darab marhák voltak, és mind az adók, mind a vevők céljaikhoz képest szerencséseknek mondották légyen magokat. Ezen kívül, hogy az ürü vásár is igen népes lett légyen, jelentvén a vásár deputátus urak. Minthogy egynéhány esztendők olta az tapasztaltatott, mintha ezen baromvásár csüggedni kezdett volna, mind az adók, mind a vevők kedvekért a magyar és német újságokban köz hírül tétetni határoztatott, hogy a barom és ürü kecskeméti vásárok mely nagy divatba legyenek..." 07 Az egykor nagyhírű baromvásárok 1820-ban észlelt „csüggedése" sokkal mélyebb okokra volt visszavezethető, semhogy néhány újsághirdetéssel azokat ellensúlyozni lehetett volna. Kézzel foghatóan bizonyítja ezt az is, hogy 1848 februárjában Getsner József, aki a kecskeméti vásárokat bérelte, azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy „. . .miután a fehértói baromvasár vásárnak lenni már teljességgel megszűnt.. .* és az általa bérelt terület díja kapcsolatban volt a vásárral is, kérte, hogy az árenda összegét 1000 forinttal csökkentse a tanács. Az ügy a választott közönség elé is került, amelynek részvevői kiemelték, hogy a vásár teljesen nem szűnt meg, annak forgalma függ magától a bérlőtől is, Getsner ezt a belső vásárokkal együtt bérelte, így azokat különválasztani nem lehet. Azt viszont megerősítették, hogy „. . .annak gyakorlatilag való hanyatlása kétségbe nem vonattathatik. . ." 308
