Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

IV. HARMADIK ÁGAZAT - 1. Közlekedés

IV. KÖZLEKEDÉS, KERESKEDELEM, PÉNZÜGYEK 1. Közlekedés A kereskedelem jelentőségét Kecskemét életében is részben földrajzi helyzete határozta meg. Az a tény, hogy országhatároktól távol, egy nagy tájegység közepén helyezkedik el, és közelében sincs folyó, már alapvetően korlátozta, behatárolta a kereskedelem lehetőségeit. Tekintettel arra, hogy a XDC század dereka táján egyetlen olyan árút sem állítottak itt elő, amelyet nagyobb tömegben tudtak volna akár a belső, akár a külső piac számára tartósan biztosítani, így a kereskedelem szempontjából kedvezőtlen helyzetét nem tudta a város ellensúlyozni. Ráadásul Európának ez a része a világgazdaság perifériáján volt már évszázadok óta, és a költséges szállítás miatt még a Habsburg Birodalmon belül nyúó lehetőségeit sem tudta kihasználni.

283 Mezőgazdaságunk és részben iparunk által termelt árúk sorsát is döntően meghatározta az országban meglévő szállítási lehetőség. Igazán versenyképessé csak a közlekedés jelentős fejlődése után válhattak a Magyarországon termelt áruk Európa bármely pontján. Még a XIX. század derekán is nálunk az áruk aránytalanul nagy részét tengelyen szállították, mint több más környező országban is. Még a XVIII. század végén is csupán 770 km hosszú épített úthálózat szolgálta ezt. Bár 1850-re ez a távolság 1770 km-re nőtt, ez a valós igények töredékét jelentette csupán. De így is még azokon a szerencsésebb országrészeken is, ahol ezeket az utakat kiépítették, a magas szállítási költségek a legelfogadottabb magyarországi árukat is csaknem versenyképtelenekké tették az örökös tartományokban.

284 Ezek az utak csak a gazdaságilag legfontosabb területeket kötötték össze a Lajtán túli örökös tartományokkal. „Nagy kövekkel kirakott, vagy pedig aprókkal macadamizált utakról itt szó sincs. . . a kőnek messze földről ide hordatása majd felszámíthatatlan erőbe és költségbe került. . ." állapítja meg az egyik kortárs. Annak ellenére, hogy folyamatosan sokat áldozott a város és lakossága az utak építésére, „. . .a kecskeméti vidéken keresztül általában véve rossz utak vannak. . ."

285 Nem voltak vigasztalóbbak a városban lévő utak és utcák sem. Kecskemétnek „. . .a belvárosban egyetlen igényes utczája sincs. A házak állanak kiljebb, beljebb, mint a részeg embernek lábai.. ,"

286 A XIX. század során felparcellázott újabb részeken már szabályos, egymást derékszögben metsző utcákat jelöltek ki, de az úttestek minősége ettől még nem változott. Bár a magisztrátus sok határozatot hozott annak érdekében, hogy az utcák tisztaságát és járhatóságát mind a gyalogosok, mind a szekerek számára biztosítsa, ennek évtizedeken át