Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 3. Szántóföldi növénytermesztés

távolról sem vonatkozott: „.. .átallván véve nekiek bizony még helyes képzetek sincs a váltó gazdaságról, az istállózásról, a termőföld mesterséges mélyítéséről, a czélirányos és könnyebb ekékről s gazdasági gépekről, a füllesztés által való baromtáplálásról stb. .. A szakmai ismeretek hiányára is visszavezethető nagyobbrészt extenzív növénytermesztés, a tőke hiányából adódó régi és célszerűtlen szerszámok, eszközök és eljárások, és az esetek nagyobb részében a nemesített magok, alanyok hiánya összességében azt eredményezte, hogy „.. .a kecskeméti gazda sokat szánt, sokat vet, de keveset arat..." Az egyik legfontosabb mezőgazdasági alapműveletet, a szántást részben ökrökkel, részben lovakkal végezték, de ritka kivételtől eltekintve még a korábbi évtizedekben meghonosodott, kezdetleges ekével, amely nemcsak nehéz volt, de a talaj lazítását, forgatását is csekély hatásfokkal végezte. Az őszi vetés alá általában háromszor szántottak, de a gyengébb minőségű talajon csak kétszer, hogy ezáltal is korlátozzák a szél erózióját. A tavaszi alá rendszerint csak egy alkalommal, ősszel vagy tavasszal.

122 Az aratást, szemben az ország több más részével, ahol sarlót •too használtak, itt kaszával végezték, amelyre egy „takarót" szerkesztettek, hogy a gabonát könnyebben lehessen összegyűjteni. A kévébe kötött gabonát keresztekbe, „csomókba" rakták. A szemek kipergetése a megfelelő felszereltség hiányában itt még lényegesen kezdetlegesebb módon történt mint a gazdaságilag fejlettebb vidékeken. A cséplés helyett, amelyet rendszerint fedett csűrökben végeztek a Dunántúlon, Kecskeméten a szabad ég alatt lovakkal végezték a nyomtatást, a szemek kinyerését.

124 Csak vágyként fogalmazza meg a város egyik jeles gazdája a civilizáltabb, és gazdaságosabb eljárás módját: „Tágas, bátorságos és fiókokkal ellátandó pajta, hova mind a szalmás élet gabona, mind különösen az el nem maradható bükköny és hasznos muhar s több takarmány különböző fiókokba bérakattatnának, nagyon megkévántatna, hol aztán esős időben is akadály nélkül csépelni, zsúpját czélszerűen használni, kezelni s pénzzé fordítani lehetvén..." A termények tárolása is még „hagyományos" módon történt: a gabonát rendszerint vermekbe tették, és még a mintagazdaság épületének megtervezésekor sem tudták elérni, hogy padlást célszerűen, gabonatárolásra is alkalmassá tehették volna.

1 A latifundiumok magtárai itt ismeretlenek voltak. A trágyázást régtől fogva alkalmazták ugyan, de a szállítás nehézségei miatt a városban felhalmozódott trágyának a termőföldekre történő kijuttatása nem csekély gondot jelentett. Ismételten visszatérő teendője volt a magisztrátusnak, hogy a várost és annak lakosságát mentesítse a trágyahalmoktól. A tanyagazdálkodás célszerűségét e