Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 3. Szántóföldi növénytermesztés

szántás-vetés. .. Már innen átcsalogatni a helybéli gazdákat a váltó gazdaságra úgy vélem könnyebben esik. . ."

109 Ezt az tette lehetővé, hogy a szántók magántulajdonban vagy hosszabb időre szóló bérletekben voltak. Ennek révén bárki a szomszédoktól, illetve a közösségtől teljesen függetlenül irányíthatta gazdaságát. A „pallérozott" gazdálkodás — a nemesítések, a növények igényeinek jobb figyelembevétele a racionálisabb és a szervezés legújabb eredményeit hasznosító eljárások, melyekkel az ország nyugati részén lévő nagyüzemek komoly eredményeket értek el — a tőkehiány, a szűkös piac és a rossz utak miatt itt igazán még nem hódított teret. Az árutermelő gazdaságok egy része viszont nemcsak figyelemmel kísérte ezeket, hanem a meghonosításra is törekedett. Ennek következtében szervezték meg a városon belül az első mintagazdaságot, amely 50 hold területen a növénytermelés minden fontosabb ágazatában fel kívánta tárni, milyen lehetőségek vannak ezen a klímán és ezen a területen: „. . .A kecskeméti példánygazdaságnak több tekintetben különböznie kell az országos példánygazdaságoktól, mert legfőképp arra kell ügyelnünk, hogy itt, ahol már a mezei gazdák már többnyire a földet gabonatermesztés, szántás vetés tekintetiben eléggé jól mívelik, leginkább a gazdálkodás azon részére hassunk, amelyek még itten kevésbé vannak szokásban, vagy nintsenek is, pedig hasznos voltuk országszerte el vannak ösmerve. p.o. mesterséges takarmányokkal való bánás, váltógazdaság, istállózás, mesterséges szaporítás, föld kettős hasznosítása, ékesítése, bor nemesítés, dohány czélarányos kezelése stb."

11 Mindent összevetve leszögezhetjük a kortársak véleménye alapján is, hogy Kecskemét ezekben az években „.. .távolról sem bírja még a belterjelmes gazdálkodásnak tényezőjét, ti. kevesebbet vetni, többet aratni, s ennek ismét szükséges feltételét: a kellő mennyiségű vonó és hasznos állat számát."

111 A szántóföldi növények közül legnagyobb mennyiségben a különféle gabonaféléket termesztették. A köles még mindig az egyik legjelentősebb tápláléknak számított, és mivel viszonylag igénytelen is volt, a legtöbb gazdaságban vetették.

112 A legelterjedtebb gabonaféle a homokos talaj miatt a rozs volt. Búzát csaknem kizárólag saját szükségletre vetettek a viszonylag jobb minőségű és gazdagabb talajokba. A zabot és az árpát is termelték minden jelentősebb gazdaságban, fóleg azért, hogy a szükséges takarmány a jószágok számára rendelkezésre álljon, de az árpát emberi élelmezés céljára is felhasználták. A kimondottan takarmány növények közül az egyik legkedveltebb a bükköny volt már ekkor is, és „.. .a lóherések pedig már nálunk is divatozni kezdtek.. ,"

113 Az ipari növények közül még kevés honosodott meg, aminek okai részben az éghajlat, nagyobb részt viszont a megfelelő ipari háttér,