Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

I. MAGISZTRÁTUS ÉS A LAKOSSÁG

mértékben nőtt a gazdák hátraléka is. 1847 márciusában a választott közönség tett panaszt amiatt, hogy az ágasegyházi gazdák a kiosztott részek után sem a kamatot, sem a tókepénzt nem fizetik. Követelték a tanácstól, hogy tőlük a hátralékot hajtsák be, s ha vonakodnának, a földtől fosszák őket meg. Ennek hatására a magisztrátus Hajagos Illést azzal hatalmazta fel, hogy ha kell bírói foglalással is szedje be a hátralékot.

46 Természetesen nemcsak az ágasegyházi, hanem a többi bérlő és tulajdonos is kényszerű hátralékba került a gazdasági válság és a rendkívüli szárazság miatt. Egy évvel később már erőteljesen bővült a kör: „Szóbahozatván, miként számos Szentkirály-Borbás-Alpár-Ágasegyháza és pusztaszeri és egyéb pusztarészeken bérnökösködő kecskeméti lakosok visszaélnek azon atyáskodó jótékonysággal, miszerint a városi közhitel által megszerzett, zálogolt vagy kibérelt földekért járó haszonbéreket nemhogy pontosan befizetnék, sőt némelyek több évi haszonbérekkel a zálog útján vagy örökképpen megszerzett puszták tőkéjével és ezeknek kamataival tetemes összegekben adósai a közpénztárnak, mely fizetésbeli roppant hanyagság annyival súlyosabban hat a közpénztárra, és ezáltal az egész városi közönségre, mert ezen puszták árát vagy haszonbérét igen gyakran felkölcsönzött és drága kamatú pénzekkel kéntelen a város kifizetni...", mivel az „.. .elharapózódott fizetni nem akarás közhitelünkön is csorbát üthet. .." akár bírói eljárás, a földek elkobzása útján is indokoltnak látják a hátralékok behajtását.

4 A gazdák különféle adóssága 1847-re meghaladta a 14 ezer forintot. Még figyelemre méltóbb, hogy a gazdákhoz képest számukra elenyésző nemesek több mint 9 és félezer forinttal tartoztak a városnak! A kiváltságaikra hivatkozó néhány tucat nemesi birtokos igen nagy mértékben terhelte meg minden szempontból teljesen jogtalanul a város költségvetését, és ennek a tartozásnak a behajtására a legcsekélyebb reménye sem lehetett a magisztrátusnak. A megváltási összegek és a városi adók hátralékaival együtt az adófizetők tartozásai 46 644 forintra emelkedtek. A forradalmat megelőző évekre az eladósodás egyre kritikusabbá vált. A pénzügyi egyensúly megtartása érdekében az újabb kölcsönök mellett is rendkívül súlyos adókat és bérleti díjakat volt kénytelen kivetni a város. Csak a kamat összege közel 56 ezer forintra emelkedett.

49 így teljességgel érthető, hogy a már évtizedek óta szorgalmazott új városháza építéséhez szükséges pénz megszavazásakor is az egyes testületek nagyon körültekintően voltak kénytelenek eljárni. Amikor 1848. január 23-án Brein Ferenc pesti mérnök bemutatta a városháza tervrajzát, a választott közönség megfelelőnek találta ugyan azt, de egyben leszögezte: „.. .a tervezett városháza építésébe elvileg