Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

JEGYZETEK

323 KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre: 1853.101. Akorabeli ruházkodásra vonatkozóan rövid, de megbízható tájékoztatást ad CSÁNYI János: 1840. 75. és a már többször idézett SZABÓ Richárd: 1845. feldolgozás is. Alegbóvebb és képekkel is illusztrált tájékoztatás a KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre: 1853, kötetben található. 324 ÍV. 1504. v/Végrendeletek, 1840-1848. 326 ÍV. 1503. a/1063. tsz. 326 CSÁNYI János: 1840. 87. A náluk felhalmozott összeg nem lebecsülendő: már 1840 táján több mint 50 ezer pengő forintot gyűjtöttek össze. Egyébként a városban a negyvenes években hat temetkezési takarékegylet jött létre, így később a tanács újabbak alakulását már nem is engedélyezte. 327 ÍV. 1504. b/1848. III. 1100. tsz. 328 VÖRÖS Károly: 1980.473. 329 THIRRING Gusztáv: 1935. 371. 330 Az egyes városok lélekszámának megállapítása a körültekintően végzett népszámlálások idejét megelőzően igen nehéz munka, legtöbbször lehetetlen. Kecskemét esetében az első igazán megalapozott kiindulópont kétségtelenül a József kori összeírás. Ezt megelőzően csak az adózók számát lehet tárgyilagosan megállapítani. Figyelemre méltó, hogy még a következő évtizedek adatai, megállapításai sem mindig teljesen megnyugtatóak. Az 1828. évi összeírás alapján a város lakosainak száma: 35039 fő volt. 1840-ben Csányi 36 és 40 ezer közöttinek mondja, Szabó Richárd 1845-ben 40 ezer főre utal. Fényes Elek 44110 személyben állapította meg a lélekszámot, míg a Kubinyi-Vahot kötet a tanyákon élőkkel együtt is csak 36564 személlyel számolt. Minden okunk megvan arra, hogy az 1850-5l-es népszámlálás adatait fogadjuk el mint a valósághoz leginkább közelállót. 331 Tekintettel arra, hogy az összesítések elkészítésénél használt szempontokat nem ismerjük, az ott található számokat változatlanul közöljük, mégha esetenként számolási hibát sejthetünk is mögöttük. 332 Ez évenként átlagosan 303 fős növekedést jelentett, ami kb. 1%-os folyamatos gyarapodásnak felelt meg. 333 Ez kb. 0,67%-os növekedési ütem volt. 334 Tekintettel arra, hogy a szabadságharc alatt és után viszonylag sokan költöztek ki a tanyákra, nem lehet biztosan tudni, a forradalmat megelőző évben pontosan mi is volt a helyzet. 335 SZABÓ Richárd: 1845. 796. 336 CSÁNYI János: 1840. 72. SZABÓ Richárd: 1845.796-797. KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre: 1853. Kiemeli, hogy Czollner Mihály dúsgazdag kereskedő, aki 40000 forintot hagyott a városra, nemcsak a katolikus, hanem a református szegények gyámolítását is követelményként támasztotta. 95. p. 337 CSÁNYI János: 1840. 72. 338 SZABÓ Richárd: 1845. 797. 339 CSÁNYI János: 1840. 72. Nem érdektelen néhány adatot közölni arra vonatkozóan, miként jártak el a város vezetői azokkal szemben, akik a vallási türelmet megszegték, milyen következetes szigor révén jutottak el a későbbi egyetértéshez ós türelemhez: Kovács István, aki a református templomba, feltett süveggel bement és közbotránkozást okozott — olvashatjuk egyik feljegyzésben —, bebörtönözték, ahol a „bírákat mennykővel üttette, adtával-teremtettével csináltatta testüket", ezért háromszor elveendő 40-40 pálcaütésre ítélték. IV. 1504. b/ 76.3. Pataki György csizmadia legényt azért, mert a kálvinisták lelkét nyelvével mocskolta 25 pálcaütésre ítélték. Uo, 10. 340 Az összesítések az egyházi anyakönyvek alapján készültek. 341 Megfelelő összehasonlításra alapul szolgálhat: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1987.