Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

I. MAGISZTRÁTUS ÉS A LAKOSSÁG

minél fogva az eddig közlegelőül használt pusztaszeri pusztát tanyaföldekre osztatni kérik..végül a választott közönséghez jutott el, ahol a „. .. népes gyűlés, mellyel a lakosok közül számosan megjelentek, fölvétetett, s a többség abban állapodott meg, hogy a mondott puszta tanyaföldekre osztassák ki, mindamellett a közelebbi vasárnap tartandó tizedgyűlésben a puszta miképpeni kezelése iránt a házzal bíró minden lakosok személyesen kihallgattatni rendeltettek.. ,"

38 A szervezkedés érzelmi töltését növelhette az a tény is, hogy a puszta felosztására a tanács már korábban ígéretet tett, de a rideg nagyállattartással foglalkozó gazdák érdekében azt továbbra is legelőnek hagyta meg. A választott közönség a tanács döntésével szemben azt emelte ki, hogy ez a legelő „. . .nem tekinthető úgy mint a helybeli gazdálkodás és jószágtenyésztés emeltyűje, miután a pusztaszeri járáson kívül még nyolc járás szolgál a jószágtenyésztésre, holott a pusztaszeri járás leginkább néhány felesleg jószágtartó gazdák kényelmére szolgál. . . de meg különösen azon elvek, melyek az „Egyenlőség" „Testvériség" eszméjéből fejlenek, azt javalják, hogy a vagyonos osztály egy része a szegényebb sorsúakra ne nehézkedjen, azoknak nyilvános kárával ne gazdagodjék, mit különben is osztó igazsággal meg nem lehet egyeztetni... A földesúri cenzus megváltása és az egyes puszták zálogként vagy végleges tulajdonul történő megszerzése érdekében a városi magisztrátus igen tekintélyes kölcsönök felvételére kényszerült. Ezek kamatának és visszatörlesztésének terhe a 30-as és 40-es években a város gazdálkodását alapvetően behatárolta. 1834 táján viszonylag kedvező kamatfeltételek alakultak ki nemcsak az örökös tartományokban, hanem ennek hatására nálunk is. A város ezt az alkalmat használta fel a Koháry örökség megváltására. A negyvenes évek elején viszont a kibontakozódé válság hatására a kamatláb 8%-ra ugrott fel, ami váratlanul megnehezítette a tanács pénzügyi helyzetét.

40 A város súlyos adossággondjainak enyhítésére, a kötelező törlesztések biztosítására újabb 600 ezer forintot kívánt felvenni.

41 Ez valóságos szervezett ellenálást váltott ki a lakosság köréből. A magisztrátus tevékenységébe belelátók egy csoportja Csernus Mihály és Tasi László irányításával határozottan szembeszegült a tanács elképzeléseivel: „Elöljáróság által célbavett kölcsön eránt, mint amelyről úgy vannak meggyőzve, hogy a lakosság terheit öregbíteni fogván, melyeket az részint szegénysége, részint fizetési pontatlansága miatt el nem viselhet, hanem majd a kötelezendő felhozott kamatokat is újabb adósságokkal kell fedezni, és emiatt a rendes fizető lakosok a rendesen nemfizetők helyett is újabb terheket viselni kényszerítettnének, holott hazánk jelenlegi körülményei között a pénznek megbővülését és így a kívánt kölcsönnek jutányosabban lehetne remélni, de több oly