A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

jönnek az áldozatra való alkalmak, hogy a lehetetlenséggel már csak küzdeni, de bírni nem tudunk! — és keservesen tapasztaljuk, hogy némelly eddigi rendeletek, csak haszontalan pazarlásokká törpültek le! Az ország pénztára felsegéllésére, a legelőször kívánt honvédek kiállítása, a már két ízben kívántatott 910 gyalog és 90 lovas nemzetőrök felszerelésére már több mint 50 ezer forintokat költöttünk, a most kívánt 318. honvédek kiállítása, táborozása, tartása s felszállítása s.a.t. 70 s 80 ezer forintokat igényel, tehát mintegy 120 ezer váltó forint rendkívüli kiadás négy öt hónap alatt! — s mellyik városi közpénztár az, amelly ezeket előre nem tudva a kivánt időre pontosan kiállíthassa? — próbálgatjuk tehát ezen utóbbi summát is rendkívüli utakon módokon is kiállítani; de mivel most költsönt kaphatni is a legnagyobb ritkaság — magános lakosaink pedig minekutána csak a már elment 1000 nemzetőreink fejenkint legeslegalább véve 100 és is öszvesen százezer forint költségbe keveredtek, pénzdolgában úgy ki mezgelvék, hogy tőlök a köztartozásokat ez időben bevenni lehetetlen — amikori és mellyik napot meg nem határozhatjuk. Ami a ruhák előállítására való időt illeti — már mai nap délután az illető mesterek a készítéshez hozzá fogtak — de hány nap alatt készítik el még most meg nem írhatom — mi sürgetjük minden kitellhető módon. A mai gyűlésben abban állapodtunk meg, hogy mihelyest 100 emberünk ruházatja készen lesz, azokat azonnal Váczra szállítjuk, s így utánuk a többit, s az első szállítás aligha lehet hamarább szerdán reggelnél. Ami végre a fegyvereket illeti — Kecskemét a megye útján vagy attól egyetlen egy puskát se kapott, hanem kapta azt a minisztériumtól és arról való kötelezvényét annak adván bé, annak köteles számolni is — tehát más helységek számára mi egyet sem adhatunk — sőt magunkkal is az a bajunk, hogy most 270 gyalog nemzetőreinknek 270 puskák lévén a táborban, még majd csak e hó 10én haza érkezhetők, a magunk ujjonczai 310 számára sincs több fegyverünk 230nal és így még 80nak kell a fegyverek hazajöttére várakozni, és így ha a mi 500 puskáinkból 310 embereink elviendnek, itthon a magunk biztonságára is és gyakorlatra nem marad több 190 darabnál — és így ha a tisztelt Főszolgabíró úr levele szerint Czeglédnél is maradhat 100, úgy hiszem, hogy arány szerint is szükség, hogy nállunk 190 maradjon. Méltóztassék megengedni tisztelt főszolgabíró úr, hogy illy hosszasan írok, de annyi gonddal és bajjal vagyok elborítva — hogy röviden írnom lehetetlen. Egyébiránt egész tisztelettel vagyok kész köteles szolgája B-KML. IV. 1604. II. téka 131. sz. irat. Aláírás nélküli fogalmazvány. — I. Anyakönyv. 2 Házi pénztár