A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

imban legtöbbet ön felől gondolkozom, Isten önnel, kívánok minden jót, minden szerencsét, egészséget, csókolom kedves Rozi kisasszony kezeit, kedves szüleit tisztelve, kezeit csókolva maradok örök tisztelőjük. Tóth István kir. táblai hites jegyző Vilmos barátom levélírásra rá nem érvén, tiszteli, csókoltatja kedves atyját, anyját, kedves testvérét. Legújabb hír, Alexovits testvér öttsét éppen most akasztották itten fel. B-KML IV. 1604 11/79 63. Ugyancsak a verbászi táborból írt a kecskeméti tanácsnak a nemzetőrségi bizottmány. Beszámolójukból csupán néhány fontosabb részt és adatot említünk meg. Táborhelyük a Ferenc-csatorna partján volt, szemben a jász-kun nemzetőrökkel. A Három Város (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) szoros kapcsolatának nyomát itt is megfigyelhetjük, amikor e három városbeli lovas nemzetőrök együttes táborba érkezéséről írnak. A puszta beszámolónál még lényegesebb mondanivalójuk van: felhívják a figyelmet arra, hogy négy hét leforgása után a „hon levő" nemzetőröket időben indítsák el leváltásukra. Ugyanitt kérik, hogy a „bonczolási eszközöket óvatos módon" jutassák el a táborba. Levelükből a következő, közlésre érdemes részletet idézzük: „Ide érkeztünk alkalmával egy olyatén ráczot láttunk a Jász-Kun táborszéliben lévő akasztófán függeni, aki itt sörkocsmárossági szerepet játszva kémkedett, tegnap délután szinte két rácz akasztatott, kiknek egyike néhány évvel ezelőtt Demetrovics úr városunkbeli kereskedőnél practisált, és aki hir szerint több féle nyelvek betanulásánál fogva a vélünk ellenségeskedő ráczok között olly annyira nevezetes szerepet vivott ki magának, hogy az ő vissza válthatásául általuk elfogott egy lovas huszártisztünket egész készséggel visszaadták volna. Szinte tegnapi napon történt, hogy a jász nemzetőrségből egy osztály lovasság a szenttamási földre portyázni bemenvén, az ottani tanyai épületeket, és lábon lévő gabonanemüket gyújtogatták, s miként a közvélemény mutatkozik, szenttamási ellenfeleink részint az előbb említett kedvencz emberök fölakasztása, részint pedig fölpörköltetésök miatti dühösségből szenttamási menedékhelyökről kitörvén, a portyászaton kint lévő jászkunokkal összecsaptak, melly összeütközésnek részünkről azon kedvezőtlen következménye lön, hogy 8 jász-kun, ezek közt különösen szabadszállási lakos Varga Gergely úr véráldozatul esvén, ennek feje a ráczok által diadal jelül, fej nélküli teste pedig szomorúságunkul a magyar táborba hozatott." B-KML IV. 1604. 11/78. 62.