A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

25 pedig kemény sebbel fogva van, miután azonban Ófutak mezőváros ilyes lakosai nagy számmal vágynak, és az eddigi tényekből világos, hogy a legdühösebb ellenei a magyarnak, minden rácz helységgel s bitorlóit főnökhivatalbeliekkel érintkezésben vágynak, továbbá az is szent, hogy a futamodottak híradására rokonaik nagy mennyiségben vonultak Szerémségből a Dunán át, és csatlakozván az ófutaki ráczokkal, a legrosszabbat várhatjuk. Ennek folytán megkérem főparancsnokságodat, hogy a táborba hagyott, s parancsnokságom alá tartozó nemzet őröket mindnyáját mihamarébb, e szorultságban lévő lakosok s ön magunk továbbrai fenntartása tekintetéből ide Ujfutakra szállíttatni szíveskedjen. A Don migueli sorkatonaság kapitánya, a csata leghevesebb folytában, néhány közlegényével és két alhadnagyával visszavonult, s bennünket elhagyott, alkalmasin magát a várba befészkelendő, ehhez sem kell magyarázat. Egy huszár főhadnagy vagy 40 embereivel több napok óta kemény időket álla ki, s mai napig is hősileg viselik magokat. A Donmiguelek közül vagy 40 itt maradt élni vagy halni a hazáért. M. i. Rácz vagy 80 esett el, nemzetőreink közül egy, sorkatonaság közül sok nagy sebes, s tán hol is közzülük. Végül kötelességemnek ismerem Ódry András főszolgabiránk egy igen nevezetes tanúkihallgatását közölni. Zvonár Márk, 28 évü, pápista, feleséges, szontai lakos, vallja: hogy f. július hó 4-én korán reggel a megyei raktárból, mint elöfogati soros fuvaros (forspont) egy bizonyos magos rangú tisztviselőnek tovább szállítása végett Zomborban, az ugy nevezett maison féle vendéglő udvarában lévén rendelve, ott a vett utasítás szerint egyik hintóba tanú lovát befogta s mintegy 5 óra körül Bezdeb felé útnak indult. Ezen hintóban volt egy magas öreg úr, generális öltözetben, s egy asszonyság, útközben, mindőn a bezdáni erdő közé értek, azon tábornagyi öltözetben volt úr tanutói rácz nyelven kérdé „hova való volna?" tanú felfelé „Szontára". — A tábornagy ismét „ki részét tartjátok?" — tanú válaszolá : „magyar földön lakván, a magyarokét" — erre a tábornagy monda: „állajatok ti is hozzánk, mert Temesvár környékén már 25 sokácz falut nyertünk a mi részünkre" — s azt is monda : ti régen elvesztetek, ha a magyarokkal tartotok, meg fogod látni négy öt nap múlva miként lesztek" — Előhozta továbbá: hogy Csernovits temesi gróf az ő rokona, ő Eszékre utaz, a várba, mint generális — nevét tanú az érintett generálisnak nem tudja, de a legénytől neve után kérdezősködvén, az kijelentette, hogy Csernovits Péternek, a generálist pedig kereszt nevén Istvánnak hívják. Az is értette tanú, hogy a tábornok 70 esztendősnél idősebb, s hogy ezentúl Eszéken fogna lakni. A tábornagy nem más, mint báró Jovich István, eszéki várparancsnok. Vajdasági Levéltár, Bács-Bodrog vármegye alispánjának iratai, 1848—49. 1608. doboz, 35. sz. irat.