A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt

Legfőbb bírájuk maga a nádor volt. Katonai szolgálatra csak háborúban voltak kötelezve. Az egyes települések belső ügyeiket maguk intézték.

6 Kecskemét a XVIII. század második felétői fokozatosan megváltotta földesúri terheit, és 1834-től mentesült minden földesúri szolgáltatástól. A legnépesebb magyar mezőváros már a korábbi századok során igen széles önkormányzatot vívott ki maga számára. A szabad királyi város címet és a vele járó előnyöket a nemesi vármegye gáncsoskodásai miatt nem tudta megszerezni. így az önként vállalt rendkívül súlyos terhet jelentő megváltakozás előnyeit csak részben tudta élvezni, bár az elért szabadság számottevően növelte lakóinak öntudatát.

7 Néhány kisebb mezőváros is képes volt részben vagy egészben megváltani magát. Fájsz pl. teljesen, Pataj pedig kétharmad részben tudta függetleníteni a települést a földesuraitól.

8 A Duna mentén és a Bácskában lévő kisebb települések a jobbágyfalvak tipikus életét élték. Közel másfél évszázad óta változatlan formában nyögték az állami, az egyházi és földesúri terheket. A közösség életét nagyobbrészt a földesurak vagy azok megbízottjai irányították, fölöttük az úriszék ítélkezett.

9 Ugyanilyen sokszínűséget mutat a vidék lakosságának nyelvi és vallási összetétele is. A török kiűzését követő betelepítések során, a belső és a külső migráció révén sokan települtek le a kietlenné vált, sőt elvadult tájon. A Felvidékről és a Jászságból magyarok, ugyancsak a Felvidékről szlovák családok, a Szerémségből és a Balkánról szerbek, sokácok, bunyevácok települtek át. Egyházi és állami szervezés keretében jelentős számú németajkú telepes talált itt új hazát. Ha akadt is több idegen nyelvű település, a mai megyénk területén élő lakosság többségét mindig is magyarok alkották. A vallási megoszlás jobbára a nyelvi-nemzetiségi hovatartozás függvénye volt. Számszerű többségben a katolikusok voltak, hisz ezt a vallást csaknem minden nemzetiségen belül meg lehetett találni. A reformátusok viszont csaknem kizárólag a magyar lakosok között voltak. Legjelentősebb bázisaik : Kecskemét, Halas, Kunszentmiklós és Pataj, Kiskőrös szlovák lakói mellett a német települések egy része követte Luther tanait. A délszlávok egy hányada a katolikus, a többi része a görögkeleti rítus híve volt. A görög kolónia révén Kecskeméten is fellelhetők voltak az óhitűek, de tömegesen csak a szerbek között találkozhatunk velük. Az izraelita vallási és kulturális központok a zsidók letelepedésének szabályozása után főként Kecskeméten és Baján erősödtek meg, de a kisebb mezővárosokban is megtelepedtek már a forradalom előtt is. 6 Gyárfás István: 1870—1885., ill. Kelemen Kajetan: 1877. 7 Hornyik János: 1865. III. köt. 1-69. 8 Fényes: 1851. II. 4., ill. III. 202—203. 9 Bács-Bodrog megye benépesítésére vonatkozóan: Bács-Kiskun megye múltjából II. 172—174. Kecskemét migrációjával: Iványosi: 1985.