A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

Rossz emberek voltak s a népszabadságért Örömmel szerettek folyatni polgárvért. Most már megváltozott a dolgoknak sora, Leszállt a kormányról a népek ostora. Most már nagy Királyunk hü alatt valóit Magához bocsátja s Országunk nagyjait Szivesen fogadja királyi székénél; Lehet-e már dicsőbb változás ezeknél? Országunk jobbjai a tizenkét pontot Felvitték már Bécsbe s értünk egy olly napot : Mellyen Királyunktól a magyar nemzetnek Már sok szép engedményt ki is eszközlöttek. 1. Sajtószabadság, a censura eltörlésével. Szép az, ha az ember, ami jót kigondol, Aszerint értelmes nyelven szabadon szól. És ha az illy szabad szólásért senki, Mint eddig, a nyelvét le nem bilincseli. De még szebb, ha amit a Bölcs papírra tesz, Hogy más is tanuljon, nyomtatásban meglesz. Eddig ha a tudós valami könyvet irt, Sajtó vagy Prés alá jutni véle nem bírt. A nyomtató műhely csak olly könyvet nyomott, Mellyen a Cenzúra sokáig rágódott; Azaz: voltak ollyan emberek állítva, Kik a munkabecsre csak keveset hajtva, Kitörlek belőle ami legszebb vala, S mire kinyomatott már félig meghala. Könyvvizsgálat tehát ez a szó Cenzúra, Melly felett megkondult már a végső óra. 2. Felelős ministerium Buda-Pesten. Azt akarta lejebb a jó magyar nemzet : Állítsunk hazánkban több Ministereket, Kik Pesten lakjanak s magyarok legyenek, A magyar bajain rögtön segítsenek. A Ministerium annyit jelent tehát,