A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

körébe visszaállította ezen Város közönsége nemes kötelességének esméri, hogy kinyilatkoztassa, miszerént a Nemzet kimondott függetlensége biztosításának munkájában hozzá méltó s tőle várt részt venni, és az ország önállását utolsó emberig kész légyen . .. "

354 Éppen ezért fenntartás nélkül engedelmeskedtek Batta Sámuel kormánybiztos azon utasításának, miszerint meg kell ünnepelni a függetlenség kikiáltásának tényét. A város külön bizottságot hozott létre a kellő ünnepélyesség biztosítása érdekében. Attól viszont elzárkóztak, hogy az egyházak számára is kötelezővé tegyék azt : „ . . . ez az illető lelkész urak által lévén megtartandó, abba közgyűlés avatkozni nem kíván."

355 Rendkívül lelkesen fogadták a függetlenség kihirdetését a Jászkunságban is. Április 26-án hatalmas tömeg jelenlétében olvasták fel a hivatalos nyilatkozatot, majd feliratot küldtek Kossuthnak, melyben egyetértésüket és támogatásukat fejezik ki: „ ... Mi 180 000 jászkun nevében hála ünnepet szenteltünk a magyarok istenének. Nagyszerű volt a nemzet elhatározása, nagyszerűbbnek lesznek annak következményei..." 356 Az ország nagyobb részén végigvonuló örömünnep nem tarthatott sokáig. A bécsi udvar április 26-án katonai segélyt kért az orosz cártól, aki május 9-én kiáltványban jelentette be, hogy kész Ausztria segítésére sietni. Tehát még véget sem értek a hivatalos és spontán ünneplések, miközben már olyan erők mozdultak meg, amelyek meghatározták függetlenségi háborúnk kimenetelét. A fővárosba visszatért kormány gyorsan kijózanodott a tavaszi hadjárat dicsőségének mámorából. Az orosz hadsereg beözönlése nemcsak újabb, immár negyedik front megnyitását eredményezte, hanem a korábban is a magyar hadseregek szempontjából kedvezőtlen létszámbeli és felszerelési arány teljes felbomlásához vezetett. A csaknem minden oldalról jövő támadás során a polgári szabadságjogokért és a magyar függetlenség megvédéséért harcoló, csekély önálló iparral rendelkező, gazdaságilag a kimerülés szélére sodródott magyarság kétszeres túlerővel, két szomszédos nagyhatalommal, saját nemzetiségeivel és a megbékélésre hajlók növekvő táborával volt kénytelen szembenézni. Ilyen körülmények között gyors és átfogó intézkedésekre volt szükség. A kormány figyelmét néhány alapvetően fontos döntésre volt kénytelen összpontosítani. Az egyik meghatározó teendője az volt, eldöntse, milyen katonai stratégiát alkalmazzon a túlerővel szemben, milyen hadműveleti terv alapján folytassa harcát a honvédsereg. Görgei Komárom térségében kívánta az erőket összevonni, hogy Haynau seregére döntő csapást tudjon mérni. Kossuth a Maros-Tisza háromszögben kívánta az erőket összpontosítani, amely térség, a visszafoglalt aradi várral jó támpontot, kedvező lavírozási 354 IV. 1601. a) 25/1849. 355 IV. 1601. a) 35/1849. 356 Herendi: 1901. 95-96.