A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

Kossuth irántuk való bizalmát legdrágább kincsöknek tekintik, és a kormány intézkedéseit saját maguk feláldozása árán is végrehajtják.

308 Kecskeméten január 26-án a város közgyűlését népgyűléssé alakították át, és ezen kijelentették: „. . . a) E nép alkotmányos szabadságához ragaszkodva, az addigi ösvényen kíván maradni, s rendeleteket csak a magyar kormánytól fogad el. b) Babarczy Antal királyi biztos úrnak vagy bárkinek is — azon jogát, miszerint a szokott közgyűlés tartását akadályozza, annyival inkább csak úgy odavetőleg megsemmisítse, el nem esméri. Ugyanezért : A tanácstól a képviselőktől megkívánja a gyülekezet, mikép ezentúl, amidőn szükség hozandja magával, a nép s közhaza érdekében közgyűléseket tartani kötelességüknek esmérjék . . ."

309 Néhány nappal később, midőn I. Ferenc József iránti hódolatra szólították fel a várost, azt rögzítették a közgyűlés jegyzőkönyvébe, hogy mindaddig, amíg a császári sereg a várost el nem foglalja, a Honvédelmi Bizottmány rendeleteit hajtják végre.

310 Ezek és a hasonló nyilatkozatok nem voltak szóvirágok. A tettek egész sorával bizonyították, hogy a Duna-Tisza közén lakók elkötelezett hívei a nemzeti kormánynak. Kossuthnak és munkatársainak minden bizonnyal komoly erőforrást jelentettek ezek az eltökélt nyilatkozatok és a nyomukban járó tettek. Február 9-én Kecskemét városi főbírája egyértelműen megtagadta Babarczy királyi biztos azon utasításának teljesítését, amelyben a nyolc naponként jelentést kért a nép hangulatáról: „... azt mi továbbra el nem vállalhatjuk, mert az elöljáróság a néppel legközelebbi viszonyban állván, ezen eljárás jelen körülmények között reánk nézve legkellemetlenebb következmények forrásává lehet, annyival inkább, mivel közelebbi alkalommal is a nép azzal volt elhitetve, mintha a tisztségviselők az ő helyzetét, s polgári állását elárulták volna."

311 Hasonlóan udvarias hangnemben, de egyértelműen elutasította a város vezetése a főszolgabírónak azt a követelését, hogy a lakosságtól szedjék be a fegyverekeket, sőt a befejező sorok majdnem kihívóan hangzanak: „. . . a jelen zavaros körülményekben igen sok lopások, sőt rablások is történtek, a városi lakosság birtokai pedig a várostól távol esnek ... s az alvidékről városunkba menekültek előadásaik szerént felfelé nyomuló ráczok kegyetlenségeik miatt megrémült lakosság idehaza a városban saját vadászfegyvereiben némi biztosítékot érezvén, azoknak beszedése a nép kedélyének újabb felingerlése nélkül nem igen reményelhető ... a tanács a fegyverek beszedését meg nem kíséreltetvén, az érintett rendelet foganatba vételét közvetlen maga T. főszolgabíró úr légyen szíves eszközölni."

312 Február 8-án Ottinger csá308 Uo. 393. 309 IV. 1604. III. 118. 310 IV. 1601. a) január 28. 311 IV. 1604. III. 209. 312 IV. 1604. III. 221.