Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

jövedelmének csaknem felét tette ki. Most a szüret után összeírt 16 784,90 hl bormennyiségből 8000 hl-re érkezett törlési kérvény azon a címen, hogy az orosz katonaság ellenérték nélkül elvitte. A város súlyos helyzetére, valamint a borárak szédületes emelkedésére tekintettel termelőnél a hiányként bejelentett bormennyiség 50%-át, italmérési engedéllyel rendelkezőknél pedig 25%-át tudta csak figyelembe venni a javadalmi hivatal. A sörfogyasztási adó, a szeszadó, úgyszólván teljesen elesett, a vigalmi adó csak filléres összegeket jelent, a húsfogyasztási adó, a vagyonátruházási illeték a minimálisra csökkent. De az adójövedelmeken felül egészen leapadtak a bér- és haszonbér jövedelmek is. A régi vármegyeház még ma is hadikórház céljául szolgál, a régi posta épület is nagy részben üresen áll, a városi bérházban mindössze két lakó van még, a mátéházi földek haszonbérbe adott része pedig a földbirtokreform során igénybe vétetett. De nemcsak ezek az egyes kirívóbb jövedelmi források apadtak el, hanem, általában az összes adónemek tekintetében igen erős csökkenés várható azért, mert a gazdasági élet üteme lelanyhult. A kereskedők és iparosok figyelmen kívül nem hagyható része szüneteltette már ipar jogosítványát, helyiség, áru illetve nyersanyag hiánya miatt. Az adóalanyok megfogynak és elerőtlenednek az adóalapok lecsökkennek, az adó szempontjából megfogható jövedelmek megfogyatkoznak és csak a megadózás alá nehezen vonható jövedelmek szaporodnak. Lesújtó kép, de lehet rajta segíteni. Nem is azért festettem ennyire a valósághoz híven, hogy kétségbeesést keltsek, hanem azért, hogy ezzel is mindenkit a város megsegítésére buzdítsak. Egyet azonban le kell szögeznem, hogy ebben a helyzetben segíteni csakis áldozatos lélekkel lehet, ma tehát aki áldozatot, esetleg súlyos áldozatot hozni nem hajlandó, az nem állíthatja magáról, hogy segíteni akar. A hadműveleteknek városunk területén történt átviharzása egészen újszerű problémát idézett elő a közmunkák és a katonai elszállásolások képében. Amint november utolsó napjaiban az arcvonal a Duna vonalától nyugatra húzódott, megindultak a hídépítési, vasúti pályajavítási különböző szállítási és átrakási munkálatok, amelyekhez szükséges emberanyag összegyűjtésének, elosztásának nagy munkáját előbb a rendőrség, majd később a közmunkahivatal végezte és végzi ma is. Meg kell erről emlékeznem részben azért, mert volt egy igen hosszú, több hónapig tartó időszak, amikor a városi közigazgatásnak valósággal súlypontja volt a közmunka-kérdés szervezése és irányítása, a katonaság által különböző hadmunkálati célokra igényelt legkülönfélébb anyagok és tárgyak összegyűjtése, rendelkezésre bocsájtása, hadikórházak elhelyezése, ágyneműk, stb. rendelkezésre bocsájtása, másrészt azért is, mert a mindezeket végző szervek kétség kívül nem köteles munkájával szemben felhangzó panaszokra is kell egy rövid megjegyzést tennem. Ez a munka egészen újszerű volt, nem lehet szó kialakult és már ismert módszerekről, a szükséges szervezési előmunkálatokra sem volt idő, azonfelül emberek végezték és ideges hangulatban, idegesítő körülmények között tömegekkel kellett — legtöbbször elégedetlenkedő tömegekkel — dolgozniok. Aki el tudja képzelni, mit jelent a már dolgozó 1000 állandó és szakmunkáson felül néha további ezer alkalmi munkást egy nap alatt összehozni, vagy mit jelent egy éjszaka többszáz katonát magánlakásokban elhelyezni, az talán meg tud mindent érteni és nem fogja még az esetleg valóban fentforgó hibát sem tisztára a saját egyéni érdeke alapján nézni, melyet az emberek egy nagy része igen gyakran hajlandó összetéveszteni a közérdekkel. Az emberi erőnek és az igának a közmunkára való igénybevétele városunkban általában nagyfokú volt, de elismerés illeti az orosz katonai városparancsno-