Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Kétoldalas, írógéppel írt tisztázat másolata, tintával írt kézjeggyel. — BKML Bács-Bodrog vm. alispánja 194.5 — 6. a) tintával kijavítva. b) utólag tintával beírva. 164. Kiskőrös, 1945. április 11. A Nemzeti Bizottság levele a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz az akasztói földigénylők jogos földigényének támogatásáról. Az. akasztói földigénylő bizottság hozzánk fordult és bemutatta a t. Tanácshoz intézett kérvényt, arra kérve minket, hogy jogos igényüket mi is támogassuk. Kérésük velünk kapcsolatban annyival is indokoltabb, mert az Akasztó határában volt felosztható területet az akasztóiak, a kiskőrösi igénylők részére engedték át. Tették ezt pedig azért, mert ez a felosztható terület Kiskőrös községhez közelebb fekszik egyrészt, másrészt pedig Akasztó szegény földmíves népe a hartai nagybirtokokból kívánt részesülni, minthogy ez a földmunkásnép évtizedek óta a hartai nagybirtokokon dolgozott napszámosként kevés bérért. Kötelességünknek tartjuk tehát, hogy az akasztói nép kérelmét támogassuk, azonban nem csak a fent leírt okok miatt, hanem főleg azért, mert egyébként is méltányos, hogy a hartai nagybirtokokat ne a hartai lakosság, hanem Akasztó népe kapja. Tudjuk ugyanis, sőt az köztudomású, hogy Harta majdnem teljesen sváb származású, ahol nagyon erős volt a volkbundista mozgalom és most is még az egész község úgyszólván reakciós szellemű, viszont ezzel szemben Akasztó színmagyar. Természetesen itt is megnyilvánult a svábok és magyarok közötti különbség, ami kitűnik abból is, hogy a hartai lakosok legnagyobb része gazdag ember, míg az akasztói lakosság nagyrésze koldus szegény. Hogy mennyire reakciós szellemű Harta sváb lakossága, még ma is az kitűnik a földosztással kapcsolatban ott történtekkel. Tudomásunk van róla, hogy megalakult ott is a földigónylő bizottság, természetesen svábokból és az 5 tagú bizottságnak 3 tagja kereskedő, vagy iparos és ezek mindenkinek földet akarnak juttatni, aki sváb, ha kereskedő, ha iparos, tanító vagy pap is, akkor is ha van már elég földje, sőt egyeseknek minden érdem nélkül 25 holdakat akarnak juttatni s mindezt csak azért, hogy kellő jogosult igénylő nélkül mégis maguk között oszthassák ki a földet. De még a földreformot is szabotálni akarják, mert azt hangoztatják, hogy majd csak az ősszel osztják fel ténylegesen a földet. A lényeg az, hogy Hartán olyan, aki tényleg jogosult a földre kevés van, úgy hogy bőven juthat az akasztói igénylőknek is. Még csak annyit kívánunk megemlíteni, hogy a hartai svábok, valamint a hartai földigénylő bizottságának reakciós működése miatt a kiskőrösi politikai rendőrség kénytelen volt közbelépni és többeket letartóztatni. Az akasztói igénylők kérelme tehát mindenképpen méltányos és jogos, miért is kérjük annak sürgősen helyt adni. Kiskőrös, 1945. évi április hó 11. Tisztelettel: Kiskőrösi Nemzeti Bizottság titkára.