Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Sajnálom a polgármester urat, mert tudom, hogy ezek a napok sok fájdalmat okoznak. Az ilyen emberi hang úrrá lesz a kétségbeesésen. S ha megfogyatkoznak az erők, biztat ez a hang : küzdeni tovább kenyérért, otthonért, városért, új világért, a dolgozók uralmáért. Ilyen emberi hangon szeretnék szólni. Csendesedjék a háborúnak bennünket még mindig közelről sújtó vihara, némuljon el minden indulat és szenvedély, a Kecskemét törvényhatósága köszöntse fősipánját meleg szívvel, a nemzeti feltámadás rendületlen hitével. Lásson mielőbb dermedt, meggyötört, nélkülöző és szeretetre szomjazó város helyett derűs, munkás virágzó Kecskemétet, elalélt nemzet helyett független magyarságot. Mindnyájunkhoz pedig kösse harcokban megedzett, megértő, áldozatkész és nemes barátság." . . 1 5. Ezt követőleg elnök polgármester felkéri a város főispánját, hogy a fogadalmat a törvényhatósági bizottság előtt tegye le. Elnök főispán a következő fogadalmat tesz: En, Márkus Ferenc, Kecskemét thj. város főispánja becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarország alkotmányához, az Ideiglenes Nemzetgyűléshez és az Ideiglenes Nemzetgyűlés által választott Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz hű leszek, — Magyarország törvényeit, törvényes szokásait, az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozatait, az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesítem." 6. Ezt követőleg elnök polgármester a közgyűlés elnökségét 12 óra 25 perckor a város főispánjának átadja s ugyanakkor ő az elnöklést átveszi. Tudomásul feljegyeztetik. 7. Elnök főispán az üdvözlésekre a következő beszédet mondja: „Tisztelt Közgyűlés! Polgármester Úr! Tovaris Major! Ne csodálkozzanak rajta, hogy egy kicsit megilletődött vagyok, talán még jobban, mint amikor tudomásomra jutott, hogy főispánná neveztek ki, Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye és Kecskemét főispánjává is. Akkor is meg voltam illetődve, talán nem annyira, mint most és akkor is tudtam azt, hogy ez a kinevezés ma nem dísz, pompa, hanem munka, nagyon-nagyon erős munka, különösen Pest vármegyében. De nem ijedtem meg, mert tudtam és hiszem azt, hogy ha akadnak, s meg vagyok győződve, hogy akadnak, munkatársak és kettőzött erővel fogunk hozzá a munkához, akkor azt a munkát becsülettel, mindnyájunk megelégedésére s főleg a köznek javára feltétlenül el tudjuk és el fogjuk végezni. Amikor beszélek, nem szabad megfeledkeznünk Angliáról, Amerikáról, de elsősorban a hatalmas népi Oroszországról, s elmondhatjuk, hogy ezekben a küzdelmekben nem vagyunk egyedül, mert ezeket a szövetségeseket mindenkor és mindig magunk mellett tudjuk és érezzük. Tény az, hogy sokkal nehezebb valamit felépíteni, különösen egy országot felépíteni, mint azt lerombolni. A lerombolást elvégezték, s most rajtunk a sor, nekünk kell újjáépíteni. Mielőtt azonban az építés munkájához hozzálátunk, nemcsak a romokat kell eltakarítani, hanem el kell takarítani a közéletből azokat a személyeket is, legelsősorban azokat, akik megindították ezt a lavinát és hozzájárultak ahhoz, hogy szerencsétlen hazánkat rombadöntsék. A romok eltakarításában és szerencsétlen hazánk demokratikus újjáépítésében elsősorban számítok a demokrati-