Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Szaulich Antal megítélése szerint az 1929. évi XXX. t. c. az irányadó abban a vonatkozásban, hogy kik tagjai hivatalból a th. bizottságnak, stb. így megállapítandónak látja, hogy a politikai pártokon kívül kik jöhetnek figyelembe. E megállapítás után derül csak ki, hogy hány üres hely marad az 5 pártnak és a szabad szakszervezetnek. Róth Leó megítélése szerint az 1929. évi XXX. t. c. nem lehet jelenleg irányadó. Most az a fontos, hogy a pártok és a munkások jussanak szóhoz a th. bizottságban. Csak ezután lehet dönteni arról, hogy kik tagjai hivatalból a th. bizottságnak. Véleménye szerint azonban hivatalból tagjai azok szavazati joggal nem rendelkezhetnek. Dr. Bakonyi Péter álláspontjával szemben az a megítélés alakul ki, hogy a szabad szakszervezeteken kívül a különböző érdekképviseletek nem kapnak külön helyet a th. bizottságban. Dr. Bánhidy Ferenc megítélése szerint a munkásoknál a szakszervezet a bérharc lehetővé tételének a szervezete. A tisztviselők, az orvos, az ügyvéd, a kereskedő, stb. bérharcot nem folytathat és ezért ezeknek a foglalkozási ágaknak kifelé való érdekképviselete a szakszervezet. Tulaj donkép pen azonban a szakszervezet és az érdekképviselet két különálló szerv. Dr. Bakonyi Péter azon kifogására, hogy a tisztviselők nagy része nincsen képviselve szakszervezetekben, Peágity Mihály előadja, hogy pl. a városházi tisztviselőket eredménytelenül hívta fel, hogy a saját érdekképviseleti szakszervezetüket alakítsák meg. Pék László megítélése szerint a tisztviselő is saját kezével keresi meg a kenyerét és így munkavállalónak tekintendő. Csanyik József javasolja, hogy ne a régi rendszert és a paragrafusokat nézzük. Úgy látja, hogy a tisztviselők az új társadalmi formákba nem tudnak bele illeszkedni, j^edig nem a kormány, hanem a szakszervezetek fogják megítélése szerint még a tisztviselői illetményeket is megállapítani. Az új főispán is javasolta, hogy a tanítóság lépjen be a szakszervezetbe. Róth Leó javasolja, hogy először a th. bizottságba a pártok részéről küldendő egyének számát, azután pedig a szabad szakszervezetek részére fenntartott helyek számát állapítsa meg a bizottság. Megítélése szerint egyébként minden munkaadói és munkavállalói kérdés elintézése a szabad szakszervezeten át történik. Javasolja, bízza a bizottság a szakszervezetek titkárára, hogy részükről érdekképviselet címén kiket kell behívni. Dr. Bakonyi Péter kifogásolja, hogy a tisztviselők nincsenek képviselve a Nemzeti Bizottságban. Peágity Mihály közli, hogy a tisztviselők százas csoportjával szemben milyen rétegek többezres csoportjairól van szó. így a három személy közé minden érdeképviseleti szerv nem állítható be. Sóhajda Antal szerint a tömeg még nem ismeri a szabad szakszervezetek fontosságát. A jövőben a törvényjavaslatoktól kezdve minden innen fog kiindulni és ezek lesznek a legfontosabb tényezők. Vitéz Hódy György szerint az érdekképviselet független szerv a szakszervezetektől. Minden érdekképviseleti szervezetnek azonban be kell lépnie a szakszervezetbe is. Ez a kérdés ugyan még nincs eldöntve rendeletileg. Peágity Mihály szerint minden kis érdekképviseleti csoport nem kaphat külön kéj)viseletet. Folcz Antal szerint mindenkinek kell valahova tartoznia. Vagy pártba, vagy szakszervezetbe. Ha 15 képviselő lesz hivatalból tagja a th. bizottságnak és mind szavazati joggal bír, úgy ha ezek egy párthoz tartoznak, döntő szavuk lehetne. A nép azonban alulról lesz képviselve és azért e megoldást nem látja megfelelőnek. Szaulich Antal javasolja, hogy a th. bizottságra vonatkozó vitás kérdésekben a nein-