Dokumentumok Kecskemét történetéből 1. 1944. október 31 – 1945. május 8. (Kecskemét, 1975)

Válogatott dokumentumok 1944. október 31—1945. május 8.

Reiszmann Andor: a város vegye kezelésbe az elhagyott birtokokat, mert jobban elő tudja teremteni a szükséges igavonó állatokat és eszközöket. Kara Balázs: ellenzi Reiszmann indítványát, mert a városnak elég nagy gazdasága van, úgyhogy nem jut majd idő és mód arra, hogy az elhagyott magánbirtokokat is kezelje. Ami a tavaszi munkát illeti, ő már összeírt a város területén 25 traktort, boronát és ekét, csak üzemanyag kell. A pártközi értekezlet a következő határozatot hozta : javaslatot intéz a Nemzeti Bizottsághoz, hogy bocsásson ki hirdetményt, melyben a földbirtokosokat jelentkezésre felszólítják, azzal, hogy aki 1945. február 15-ig jelentkezik, annak az ingatlanát elhagyott birtoknak fogják tekinteni. Az elhagyott birtokokat pedig a pártokból kiküldött 2—2 tagból álló bizottság kezelje, ehhez a bizottsághoz a város is hozzá járul egy kiküldöttel, így a bizottság létszáma hét. A bizottság az Ellenőrző Bizottság ellenőrzése alatt áll. Básti Ágoston indítványozza, hogy az Ellenőrző Bizottság hatásköre kiterjesztessék a magángazdaságra is: az iparra és a kereskedelemre. Minden kiskereskedőt be kell szervezni a szakszervezetbe. Indítványozza továbbá, hogy a pártértekezlet hatalmazza fel a Kommunista Pártot arra, hogy a kereskedők tevékenységét ellenőrizze. Javasolja, hogy az árdrágító kereskedőkiad szemben szigorú rendszabályokat alkalmazzanak: az iparigazolvány bevonása, árujának közraktárba való szállítása, elkobzása és a kereskedők költségén való kiosztása, vagy értékesítése. Csak ezzel a szigorú eszközzel reméli, hogy a kereskedők és a fogyasztók érdekei összeegyeztethetők lesznek. Az árakat maximálni kell. Reiszmann Andor: egy-két hétig várjunk az árak maximálásával, mert Budapest elfoglalásával, az ott fellépő áruhiány sokkal magasabb árakat fog elérni, mint a kecskeméti, és minden áru Budapestre fog tódulni, városunk pedig nem kap elegendő mennyiségűt. Legyenek a kereskedelemben irányárak, az Ellenőrző Bizottság pedig ügyeljen arra, hogy a kereskedő haszna a rendes polgári hasznot, 20— 25%-ot ne haladja meg. Básti Ágoston: nem fogadja el Reiszmann indítványát és azt kívánja, hogy a kereskedők szakszervezete központilag szervezze meg az árubeszerzést és elosztást. Oyőrffy Pál: javasolja, hogy állítsanak fel szövetkezetet, melyben a fogyasztók minimális szükségletüket a maximális áron beszerezhetik, az ezen felüli igények pedig a szövetkezeten kívül beszerezhetők legyenek magasabb áron. Fekete Sándor: Básti Ágoston indítványát tartja helyesnek. Kara Balázs: az eddig megállapított maximális árak is a kisemberek által szinte megfizethetetlenek, s rosszabb lesz a helyzet, ha az árak további emelkedését megengedik. A kiskereskedők tömörüljenek szövetkezetbe és kutassák fel az árukat. Reiszmann Andor: a kecskeméti és környéki áruk elszállítását meg kell akadályozni. Kovács Jenő: a kiskereskedők osszák meg az árut, és elégedjenek meg a minimális polgári haszonnal. A kereskedők ellenőrzését ne a Kommunista Párt végezze, mert ez a városban visszatetszést szül. Végezze az ellenőrzést a három párt az Ellenőrző Bizottságon keresztül. Árdrágítás esetén a hatóság: rendőrség, vag}^ a bíróság kobozza el az árukat és az Ellenőrző Bizottság felügyeletével osszák ki. Básti Ágoston: hozzájárul ahhoz, hogy a kereskedők felett az ellenőrzést a három párt gyakorolja az Ellenőrző Bizottságon keresztül. Ragaszkodik ahhoz, hogy az