Dokumentumok Kecskemét történetéből 1. 1944. október 31 – 1945. május 8. (Kecskemét, 1975)

Válogatott dokumentumok 1944. október 31—1945. május 8.

Ismerem már jól a mintagazdaságokat. Ott nőttek fel, ott öregedtek meg benne a kommenciósok és egész életük minden verejtékével sem tudták elérni, hogy egyetlen hold földet vásároljanak maguknak. Ez jellemzi hosszú ideig a város földbirtokpolitikáját is. így volt ez a város bugaci mintagazdaságában is. Most minden szempontot félretéve azokat a nincseteleneket kell földhöz juttatni, akik anélkül, hogy földet vásároltak volna, művelték a földet. Azok közül is elsősorban azokat, akik jelenleg is abban a helyzetben vannak, hogy a földjeiket meg is tudják majd művelni. Várost is érintő szavaira Tóth László a következőkben válaszolt: A bugaci mintagazdaság elsősorban állattenyésztésre van berendezve. Ott valóban nem is kaphattak az ott dolgozók földet, de a varus vezetőségének első gondja volt, a munkások kenyerét és zsírját egyszóval élelmét, ez év végéig természetben biztosítani. Aki pedig a várostól földet vásárolt, az kapott 25 éves törlesztési kedvezményt és a vásárolt földje holdanként 8 P-be került. Intézkedés van arról, hogy a bérlő földbérletét, ha arra új igénylő nem jelentkezik el sem hagyhatja. Amennyiben pedig jelentkeznék, akkor az igénylőre a föld tulajdonjoga csak október l-ével száll át, vagyis a bérlőt bérletéből senki ki nem mozdíthatja. Ezután Fekete Sándor szólalt fel és azt kérdezte, hogy ha minden jobb állapotban levő mintagazdaságot feloszthatatlannak nyilvánítanak, akkor miből elégítik majd ki a földre rászorulókat. Szerinte fel kellene osztani minden olyan mintagazdaságot, ahol alamizsnáéit, keserves éhbérért dolgozhatnak, mert az a tulajdonos, aki dolgoztat, de nem fizet, mindenképpen megérdemli, hogy birtokát az arra érdemes kis embereknek szétosszák. Javasolja továbbá, hogy a bugaci legelőt hagyják meg, mert az nemcsak Kecskemét, de az egész ország állattenyésztésének fejlődése megkívánja. Sima Ferenc: bizottsági tag javaslatára Kovács Jenő átveszi az elnökséget. Ezután Bánó Mihály kér szót. Földigénylő Bizottság munkáját könnyű támadni, kritizálni. Kritizálás helyett az összes pártoknak ki kellene venniük részüket, térj nesze tesen erejükhöz mérten a Földigénylő Bizottság munkájából. Mi kommunisták, most is a cél előtt is arra törekedtünk, amelyre minden magyar embernek törekednie kellene, ha a jövő esztendőben is kenyeret akar enni. Részéről minden olyan egyént reakciósnak tart, aki gátolja a Földigénylő Bizottság munkáját, ahelett, hogy elősegítené azt. Belátja, hogy az ilyen hatalmas horderejű munkát, melyet a Földigénylő Bizottság végez, hiba nélkül elvégezni nem lehet, de lehetetlennek hisz minden olyan javaslatot, amely kimondaná, hogy a tévesen elosztott földek birtokleveleit, melyeket a Földmívelésügyi Miniszter Úr két teljhatalmú megbízottja hozott magával, és amelyeket Sima bizottsági tag úr elég lekicsinylően telekkönyvi-lev élnek nevez, a Földigénylő Bizottság megváltoztassa. Ez a változtatás nem lenne helyes, mert bizalmatlanságot szülne a Földigénylő Bizottság munkájával szemben, a földigénylők között. Szerinte ezeket a hibákat úgy is ki lehetne küszöbölni, ha a különböző pártok karöltve támogatnák a Földigénylő Bizottság munkáját, mert ebben az agrárforradalomban, mely most hazánkban lejátszódik, mikor végre jóvátehetjük a jobbágyság ellen századok óta elkövetett bűnöket, mindenkinek ereje teljes felhasználásával kell küzdenie, hogy drága földünk végre azoknak a kezére kerüljön, akik azt a legjobban kiérdemelték munkájukkal, a földmívelő parasztság kezébe. Kiemeli, hogy a rendelet a 27. §-ban nem teszi kötelezővé valamely föld külön felosztásában érdekeltek meghallgatását, csupán abban az esetben, ha ez lehetsé-