Dokumentumok Kecskemét történetéből 1. 1944. október 31 – 1945. május 8. (Kecskemét, 1975)

Válogatott dokumentumok 1944. október 31—1945. május 8.

Bejelenti, hogy a mai közgyűlés egyetlen tárgya Márkus Ferenc főispán beiktatása, főispáni székébe és a beiktatott főispán fogadalomtétele. Tudomásul feljegyeztetik. 2. Ezt követőleg elnök polgármester felkéri Ballá Dömötör, Básti Ágoston és Schmiedt József th. bizottsági tagokat, hogy a távollevő főispánt küldöttségileg hívják meg a közgyűlési terembe. Ezt követőleg a közgyűlés tárgyalását 12 óra 7 perckor felfüggeszti. 3. Elnök, polgármester a közgyűlés tárgyalását 12 óra 9 perckor újból megnyitja. A közgyűlési terembe érkező Márkus Ferenc főispánt az alábbi beszéddel üdvözli : „Főispán Űr! Tekintetes Közgyűlés! Kecskemét ötödik hónapja arcvonalban él. Szív és kar nem pihenhet, minden óra új izgalmakra ébreszt. Hordozzuk némán a vesztett háború és az esztelen kiürítés nyomasztó terheit. Hanyatló hitünket újból és újból életre kelti annak tudata, hogy új világ születésének kínjait szenvedjük. Ezért kell helytállanunk és a háború megrövidítése érdekében vállalnunk minden áldozatot. Küzdelmünk most elcsendesedik arra a néhány ünnepi pillanatra, amelyben beiktatjuk Kecskemétnek az ideiglenes nemzeti kormány által kinevezett főispánját, s meghallgatjuk fogadalmát. Rokonszenves egyéniségét, józan ítéletét, alapos tájékozottságát már megismertük, s érezzük, hogy kapcsolatunk egyre szorosabb és barátibb lesz. Kérjük zárja szívébe a mi homoki tájhazánkat, s harcoljon velünk a rend megszervezésében, az élet megindításában, a megtépett város és letarolt környéke megmentésében. Az új életért, szebb és emberibb holnapért megvívandó harcban mögötte áll c törvényhatóság, amely új arculatot kapott, a dolgozók képviseletét. Ez a réteg még nem otthonos a közigazgatás irányában, de öntudatos és elszánt. Keserves megpróbáltatások forradalmasították gondolkodását, acélozták erejét s most, amikor szerepet vállal a köz szolgálatában, boldogabb jövendő áhítata száll lelkére. A tudomány minden tanítása, szívünk minden dobbanása hirdeti a jövendőt : az új társadalmi és gazdasági rend megteremtését, a szocializmus megvalósítását. Ez a mi hitünk könnyel, fájdalommal és verítékkel öntözött talajból és két világháború szenvedéséből sarjadt. Ez a hit számunkra a mindennapi kenyér, az élet. Hiszünk e város feltámadásában is. Tornyai állanak, házaiban sokkal kevesebb a pusztulás mint másutt, a földjeire, melyek átviharzott a háború, tegnap már meleg nap sütött. Az élet örök rendje megint elhozza a tavasz csodálatos erőit, s ha jól megszervezzük a termelő munkát, talán már akkor arathatunk, amikor elhallgatnak a fegyverek, s milliók sorakoznak öldöklés és pusztítás helyett építő munkára. Főispán Úr! Munkás életének útján emlékezetes állomás ez az óra, amelyben Kecskemét sorsával lélekben összeforr. A pillanat komoly. Nem pompáznak sem feszes hajdúk, sem tarka virágok. Mélybe zuhantunk, szegények lettünk, s az örökre elmerült múltra emlékeztető e díszes teremben csak hitünk melegíti a fáradt és fázó szíveket. Főispán úr tanúja e város hősi küzdelmének, erőfeszítésének. Látja milyen veszélyek között járunk még ma is. Kérjük adja segítségét,