Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
A gyülekezési és egyesülési szabadságot a dualizmus egész időszakában nem iktatták törvénybe, szabályozásukra azonban 1873-ban sor került (1394/1873. BM sz. elnöki körrendelet, ez elvben kimondta az egyesületi szabadságot). A körrendelet az egyesületek elnevezéséről, emblémáiról, lehetséges céljairól rendelkezett. Az alapszabályok jóváhagyása a belügyminiszter hatáskörébe tartozott, a gyűlések engedélyezése a törvényhatóság vezetőjétől, városokban a rendőrkapitánytól függött. (A nem választók, a parasztok, a munkások, nemzetiségiek egyesülési jogát korlátozták. A szocialista irányzatú munkásegyletek többségének nem volt jóváhagyott alapszabálya.) Az 1508/1875. eln. számú belügyminiszteri rendelet újból és részletesebben szabályozta az egyleti ügyek intézésénél, illetőleg megalakulásuk engedélyezésénél és működésük ellenőrzésénél a követendő eljárást: „... lényegesen különböző célú egyletek egy cím alatt közös alapszabállyal nem alakulhatnak; nemzetiségi egylet csak mint irodalmi és közművelődési egylet alakulhat; politikai és munkás egyleteknél fiókegyletek alakítása meg nem engedtetik." Az 1912: LXIII. tc. (9. §) a háború esetére szóló „kivételes" intézkedések között kitér az egyesületek ellenőrzésére. Az I. világháború alatt az egyesületekre vonatkozóan korlátozásokat vezettek be (5.479/1914. M.E. számú rendelet, 1.442/1916. M.E. számú rendelet). Új egyesület alakulását nem engedélyezték, 1916-tól kivételesen néhányat, amely hadi jótékonysággal foglalkozott. A háború alatt azonban sok egyesület szüneteltette tevékenységét. Az I. világháború után az uralomra jutott polgári demokratikus forradalom kormánya legelső intézkedései között eltörölte az egyesületek alakítására vonatkozó háborús korlátozásokat. Az 1919 elején kibocsátott ún. III. néptörvény teljesen szabaddá tette az egyesületi életet. „Egyesület alakításához, vagy gyülekezéshez sem hatósági engedély, sem pedig bejelentés nem kell." A Tanácsköztársaság 1919. április 2-án közzétett alkotmányában a munkások gyülekezési és egyesülési jogát rögzítette. Viszont a polgári pártok és szervezetek önszántukból vagy rendeletre feloszlottak. A tanácshatalom bukása után alakult második Friedrich kormány 1919. szeptember 30-án kelt (5.084/1919. M.E. számú, az egyesülési és gyülekezési jogról szóló) rendeletével hatályon kívül helyezte a forradalmi időszak rendelkezéseit. Azoknak az egyesületeknek, amelyeknek voltak „kormányhatósági láttamozással ellátott alapszabályai" folytathatták működésüket. Amelyeknek ilyen alapszabályuk nem volt 30 napot kaptak alapszabályaik felterjesztésére, működésüket azonban addig fel kellett függeszteniük. Az egyesületek alapszabályainak általános kellékeit külön rendelet rögzítette (77.000/1922. B.M számú rendelet). Ez megszabta az alapszabályok szerkezeti felépítését. (Külön fejezetekben kellett szólni az általános rendelkezéseken - cím, székhely, működési terület, hivatalos nyelv, pecsét, jelvény, cél, egyesületi vagyon - túl a tagokról, az egyesület intéző szerveiről.) Az 1919. augusztus 1-én uralomra került ellenforradalmi rezsim törekvése az volt, hogy a háború előtti kormányok liberális politikájához képest növelje befolyását, az állam beavatkozását az egyesületi életben, elsősorban azért, hogy kiküszöböljék a forradalmi eszmék terjedését. Több gondot fordítottak az ideológiai, kulturális tevékenység irányítására. 1932-ben 14.365 egyesület működött Magyarországon mintegy 2.998.159 taggal. 1 A két szélső pólus, az úri kaszinó, illetve a munkás- és szegényparaszti egyesületek között a különböző társadalmi rétegek, tevékenységek, vagy felekezetek szerint szerveződött 1 KOVALCSIK József, 1986. 170.
