Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Kulturális népművelő egyesületek

Tagjai: - működő vagy rendes tagok (Belépési és éves díjat fizettek, az ének vagy zenekarban tevékenyen részt vettek. A felvételre jelentkezőknek az egyesületi karnagy előtt vizsgázni kellett, s felvételük fölött a választmány határozott.) - alapító tagok (10 kg búza árának befizetése), - pártoló tagok (Éves díj fizetését vállalták.), - tiszteletbeli tagok (A választmány ajánlatára a közgyűlés által megválasztott köztiszteletben álló egyének voltak.) Az egyesület ügyeit a közgyűlés, a választmány, a tisztikar és a bizottságok (műbíráló, számvizsgáló) intézték. Hangszereket (harmónium, nagybőgő, kisbőgő, brácsa), kottaanyagot vásároltak a zenekarnak és énekkarnak. A vegyes karon és zenekaron kívül férfikar alakult, hogy a tanítótestület köréből elhalt társaik gyász szertartásán szerepelve, ilyen formában is leróják kegyeletüket. A műsoros estélyeket a rendező-bizottság szervezte (Petőfi ünnepély, Szabadság ünnepély, Gárdonyi est), ezeken - az ének és zeneszámokon kívül - alkalmanként színdarabot is előadtak. Az I. kerületi elemi iskola folyosóján emléktáblát helyeztek el a hősi halált halt kecskeméti tanítók emlékére. (Az egyesület fizető tagja volt az Országos Dalosszövetségnek.) Az egyesületi élet 1930-ban abbamaradt, egyrészt az elhalt és nyugalomba vonult tanítók helyének be nem töltése miatt, másrészt, hogy a tagok többsége pusztai iskolákban nyert állást. Újjáalakuló közgyűlését 1936. június 26-án tartotta az egyesület, akkor 70 pártoló és 35 működő tagot írtak össze. Az elnök a következő gondolattal nyitotta meg a közgyűlést: „A Kecskeméti Tanítók Dal és Zeneegyesületének is kötelessége, hogy a dal szárnyán a hallgatókban a haza-szeretetet megtartsa, reményt öntsön a jobb jövő elérkezésében, egyben az iskolán kívüli sűrűbb találkozással és együttműködéssel, egy cél felé törekvéssel a kartársi szeretetet kimélyítse." 1941-ben folyóirat kiadását határozták el, fogadták a városba látogató más egyesület dalos tanítóit. 1942. február 3án tartott gyűlésen módosították az egyesület nevét „Kecskeméti Tanítók Dal és Zene Egyleté"-re. Az 1943. január 3-án megtartott közgyűlés határozata alapján az egyesület a háború végéig felfüggesztette működését. Az iratokból nem derül ki, hogy a háború után müködött-e még az egyesület, amelyet a belügyminiszter végül 291.195/1946. IV. 3. BM sz. rendeletével feloszlatott. Iratai 1947-ben kerültek be a városi levéltárba. A megmaradt iratok közül a jegyzőkönyveket folyamatosan vezették, nem különülnek el az alakuló, a rendes- és rendkívüli közgyűlések és a választmányi ülések jegyzőkönyvei. A jegyzőkönyvekből képet alkothatunk az egyesület életéről annak ellenére, hogy levelezése nem maradt meg. A pénztárkönyv bejegyzései is mutatják a kezdeti nagy lelkesedés utáni - különböző okok miatti - körülményesebb működést. 1927-től a tagdíjbevétel megszűnt, csak az estélyek bevételei és a kamat, 1941-től a különböző adományok jelentették a pénzforrást. A kiadások között a hangszerek és kellékeinek beszerzése, javítása, kották és papírok vásárlása, postaköltség szerepel. A fond iratai átlapozással kutathatók. 1. csomó 1. Közgyűlési és választmányi ülések jegyzőkönyvei (köt.) 1922-1943 2. Pénztárkönyv (köt.) 1923-1944