Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

egyesületek sokasága helyezkedett el. A püspöki kar pl. 1936-ban hagyta jóvá a falusi legényegyleti szervezkedést. Rengeteg egyesület működött, a legtöbb azonban nem tett sokkal többet, mint évente egyszer közgyűlést, vagy vezetőségi ülést tartott. Az 1938. évi XVII. tc. („az egyesületi szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról") - az első magyar egyesületi törvény - azzal együtt, hogy kimondta: „Egyesület, vagy bármily más megjelölésű szervezet csak a belügyminiszter által, illetőleg az erre nézve irányadó jogszabályok szerint illetékes más miniszter által a belügy miniszterrel egyetértve láttamozott alapszabályok alapján működhetik" (1. §) egy sor tiltó rendelkezéssel megalkotta a „tilos" fogalmát. Tilos volt az egyesülethez, vagy párthoz való tartozás, vagy a vezetőség irányában való engedelmesség megerősítésére esküt, fogadalmat, ünnepélyes ígéretet, nyilatkozatot tenni. Az 1938: XVI., XVII., XVIII. törvénycikkek a felforgató tevékenységek és az egyesületi szabadsággal való visszaélés elleni rendelkezések és a sajtótermékek feletti ellenőrzés megszigorítását szolgálták. Ezek a törvények elvileg egyaránt irányultak a szélsőjobb és a baloldal ellen. A zsidók közéleti és gazdasági mozgásterét korlátozó 1939: IV. tc. 19. §-a bár szűkítette az izraeliták egyesületi szerepét is, a saját egyleteiket megtarthatták. 1944-re azonban gyakorlatilag valamennyi egyesületük megszűnt. A második világháború alatt nagy nyomás nehezedett az egyesületekre, megszigorodott a hatósági ellenőrzés, több egyesület az anyagi nehézségek miatt és a tagok behívása miatt nehezen működött, kényszerű passzivitásba süllyedt. A háború alatt egyletalakítási tilalom volt érvényben. A II. világháború, a holocaust, az ország csatatérré változása, majd az élet újraindítása folytán akadozva indultak újra az egyesületek is. Amikor pedig a konszolidáció útjára léptek volna, elkezdődött az egyesületek elsorvasztása és feloszlatása. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február 26-i rendelete intézkedett 25 „fasiszta" politikai és katonai jellegű szervezet - köztük pl. a Levente Egyesület, a Nemzeti Szocialista Párt, a MOVE, a MÉP, a Nemzeti Munkaközpont, és a Turul Szövetség feloszlatásáról a fegyverszüneti egyezmény 15. pontjának értelmében (525/1945. M.E. számú rendelet), azon az alapon, hogy az Egyesült Nemzetek ellen ellenséges propagandát folyattak. Megkezdődött a többi egyesület felülvizsgálata. A törvényhatóságoknak a nemzeti bizottságokkal egyetértésben kellett felterjeszteniük javaslataikat a Belügyminisztériumba. (20.165/1945. B.M. I. sz. rendelete.) 1945 októberéig további 154 egyesület feloszlatását rendelték el. (Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 529/1945. M.E. sz. rendelete a fasiszta politikai és katonai jellegű szervezetek feloszlatásáról.) Szabályozták az új egyesületek megalakítása körüli eljárást (250.538/1945.VI. 14. sz. belügyminiszteri körrendelet). Bizalmas nyomozással kellett megállapítani, hogy az egyesületet alakító egyének milyen politikai párthoz tartoztak. A jobb- és baloldal között kiéleződött politikai harcok során 1946 júliusában további 220 egyesület feloszlatását rendelték el, mint a KALOT-ét, a KALASZ-ét, az Emericanaét, a Cserkész Szövetséget. Ezek az intézkedések az egyház és a Kisgazdapárt ellenkezését is kiváltották. 1948, 1949 után átrendeződtek a művelődés, a társasélet intézményes keretei. Sok korábbi egyesület megszűnt, helyettük pártok, szakszervezetek, ifjúsági szervezetek vették át a volt egyesületek szerepkörét. Sok egyesület választotta az önfeloszlatást, más egyesületek az idők során valamelyik tömegszervezethez csatlakoztak. A koalíciós időszakban azonban a társadalmi és kulturális tevékenység még sokféle szervezetben folyt. Az MDP megalakulása után 1948 őszén - azonban a művelődésben jelenlévő reakció felszámolása ürügyén sor ke-