Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)
Kulturális népművelő egyesületek
Az egyleti közgyűlés 1865-ben úgy határozott, hogy ezentúl az izraelitákat is felveszi a dalegylet tagjai közé. Ekkor még az egyleti tagoknak nem kellett tagdíjat fizetniük, a pártoló tagok azonban havi 30 krajcárt tartoztak az egyleti pénztárba fizetni. A dalegylet működését már 1865-ben az egyházi zene müvelésére is ki kívánta terjeszteni. Az akkori elnök az egylet pártolására a nagyközség felé felhívólevelek és program kibocsátását látta szükségesnek. Eltörölték az 1 ft beíratási díjat, söt az év elején zeneiskola létesítését is elhatározták. Az egyletnek saját karmestere volt 12 , aki az egyleti zongora használatáért ideiglenesen saját lakását ajánlotta fel dalegyleti használatra. 1868-ban 24 működő és néhány pártoló tagja volt az egyesületnek, valamint 1.000 forint értékű ingatlanvagyonnal rendelkezett. A vagyon zongorából, fúvós és vonós hangszerekből, továbbá nagy mennyiségű kottából állt. (1869-ben a dalegyletnek 22 tagja volt, de a kötelező beiratkozás miatt ez a szám később 12 főre csökkent. A pártoló tagok száma 1874-ben 52 fő volt.) A dalegylet 1871 májusában eladta a tulajdonát képező, jó karban lévő, de használaton kívüli hangszereit, 1873-ban pedig a vételár 45 %-át is elengedve átadta fúvós hangszereit a Bajai Önkéntes Tüzoltóegyletnek. Az egyesület zeneiskolát működtetett, melynek költségeit a karmester által adott tanórákért befolyó díjakból, továbbá az évente 4-6 alkalommal megrendezett hangversenyek jövedelméből fedezték. Az egyleti zeneiskolának 1869 elején is még csak 5-10 tanulója volt. Itt a dalegyleti karmester havi 10 forintért tanított. Az egylet a hangversenyeken kívül - belépődíj mellett - gyakran rendezett dalestélyeket, táncvigalmakat, főleg farsang alkalmával, míg ritkábban majálist is. Ezek a rendezvények az egyleti pénztár bevételeit voltak hivatottak növelni. (1875-ben a Bajára látogató Haynald Lajos kalocsai érsek tiszteletére rendezett ünnepségen is szerepelt a dalegylet.) 1871-ben a közgyűlés javasolta, hogy a Bajai Dalegylet lépjen be a Magyar Országos Dal-egylet tagjai közé és rendelje meg a Zenészeti Lapok című szakközlönyt. Latinovits Gábor prépost, egyleti elnök 1872-ben felkérte Állaga Gézát, hogy járjon el Budapesten a felvétel ügyében. Az egyleti közgyűlés 1871-ben eltörölte az addig szokásban volt 10 forintnyi díjat, amelyet a temetéseken kért a dalegylet a közreműködéséért. Ettől kezdve csak adományokat fogadtak el ezért a tevékenységért. Az egyleti közgyűlés részletesen szabályozta a temetéseken való közreműködés díjait. Az önálló helyiség hiánya mindvégig rányomta bélyegét az egylet működésére. Kénytelenek voltak lakást bérelni 1873-ban csakúgy, mint 1877-ben. Az egylet megpróbált a város keretein kívülre is tekinteni. 1874-ben közös hangverseny rendezésének gondolata vetődött fel a Bajai Dalegylet és a Mohácsi Dalárda között. Mindkét városban hangversenyeket kívántak rendezni. A humanitárius segítségnyújtás sem állt távol az egylettől, amit több ilyen akciója is bizonyít. Ilyen volt 1875-ben a Szeremle tűzkárosultjai részére rendezett énekestély, amelynek tiszta jövedelmét a tüzkárosultak javára ajánlották fel. 1876-ban a bajai árvízkárosultak megsegítésére rendeztek hangversenyt. Ugyan ebben az esztendőben mohácsi kirándulást szervezett az egylet, ahol is a mohácsi dalegylettel közösen az ottani vízkárosultak felsegélyezésére estélyi rendezett. 1877-ben a török sebesültek javára rendeztek hangversenyt. (Az estély tiszta jövedelme 100 forint 68 krajcárra rúgott.) 12 Az egyleti közgyűlés a karmester addigi havi 11 forintos fizetését 1872-től 12 forintra emelte fel. 1878-tól a karmestert 15 forint havi díjazás, minden előadás után pedig 5 forint tiszteletdíj illette meg.
