Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

kecskeméti római katolikus hívók közül néhányan. Magukat „Sz Joseph Társoságnak" és nem céhnek - nevezték. A Ferences rend kecskeméti gvardiánja Szenczi Gáspár a társaság megalakulását aláírásával és a kolostor pecsétjével igazolta egy 1724. február 18án kelt - külön álló - iraton.

66 A társaság szabályzata magyar nyelven íródott és 17 pontból - artikulusból - állt. E szerint a belépő tagok nevét (év, hónap, nap megjelöléssel) bevezették a céh registrumába. A társaság elöljárójának, a dékánynak választása minden évben vízkereszt után az első vasárnap volt. A megválasztottak Szent József oltáránál tettek esküt és oltári szolgálatot teljesítettek. A céh tagjainak a vasárnapokon és ünnepnapokon tartott miséken jelen kellett lenniük. Ha valakit szent ünnepen munkában találtak, kizárták a céhből. A céh tagok betegségükről tudatták a fődékányt, aki a tagok közül egy vagy két főt a beteghez rendelt, maga is köteles volt a beteget gyakran látogatni. A céhen belüli viszálykodás tilos volt, aki ezt megsértette, 7 forint büntetést volt köteles fizetni, ha újra rajtakapták, kizárták a céhből. A dékányra „panaszolkodó" 50 dénár büntetést fizetett. A részegen másokat inzultálót 25 dénárra büntették. A céh táblájának körülhordásával hívták egybe a tagokat, a tanácskozáson „egyenlő akarattal" hozták döntéseiket. A céhen belül keletkezett vitás ügyek elbírálására, ha magukban nem sikerült döntésre jutni, más céhből hívtak „két becsületes személyt". A céh tagjának elhalálozásakor 5 miatyánkot és 5 üdvözlégyet mondtak el a céh tagjai a templomban, és a harangszó után beírták az elhalt nevét a regisztrumba. Temetésre fél font viaszt adott a céh a halottvirrasztáshoz. A halotthoz a céh tagjainak kötelességük volt kimenni, ha maguk akadályozva voltak, cselédjüket is küldhették (ellenkező esetben 40 dénár büntetést fizettek). Minden évben mindszent utáni héten a halottakért egy énekes misét tartatott a céh, amelyen mindenkinek részt kellett venni. Szent József napján a céh tagjai a misén szolgáltak és áldoztak (aki nem tette, 50 dénár büntetést fizetett, a fődékány 100 dénárt). Szent József oltárára gondot kellett viselniük, az alamizsnát az oltár „ékességére" (díszítésére) fordították. A céh szőlőjében kötelesek voltak a céh tagjai dolgozni. „Minden czéhbeli emberrel menjen, vagy más alkalmatost küldjön." Minden céhgyűlésen fel kellett olvasni az artikulusokat, azokat meg kellett tanulniok, „hogy tudatlanságok ne legyen oka mencségeknek". A társaság valószínűleg II. József 1781. évi rendelete után oszlott fel a többi hasonló vallásos társasággal együtt. A levéltár őrizetében sajnos csak az artikulusokat tartalmazó kötet maradt meg és 1 szál irat a ferences gvardiánnak a társaság alakítását tanúsító irata. 1. dosszié 1. A társaság szabályai (köt.) 1723 2. A ferences gvardián tanúsítványa 1724 HORNYIK János, 1861. 244. - I700-ra teszi alakulását. 235