Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

KECSKEMÉTI VADÁSZTÁRSASÁGOK IRATAINAK GYŰJTEMÉNYE 1892-1948 1 doboz = 0,12 ifin A fondba 3 vadásztársaság (Kecskeméti Vadásztársaság, a Kecskeméti Hubertus Vadásztársaság, a Kecskeméti Negyedik Számú Vadásztársaság) iratanyagát soroltuk. Kis terjedelmük miatt azonban nem állagokat, hanem sorozatokat alakítottunk ki a fondón belül. A Kecskeméthez tartozó egyéb vadásztársaságok, mint a hetényegyházi „Falkavadász", a kisbugaci, a lakiteleki vadásztársaságoknak iratanyaguk nem lévén csak alapszabályuk - nem kerültek be a fondba. (Alapszabályaik a IV. 1939 fondban találhatók.) A felsőszentkirályi vadásztársaság iratai pedig külön fondot alkotnak. Legtöbb irata a Kecskeméti Vadásztársaságnak maradt meg. A vadásztársaság 1873. február l-jén alakult. Elnöknek Szappanos Istvánt választották. Alapszabályát 46.674 számon 1873. november 2-án hagyta jóvá a belügyminiszter. Pecsétje hosszas hadipajzs közepén hármas halmon ágaskodó kecske (ez Kecskemét címere is), alatta a jelmondat: „Sem magasság, sem mélység nem rettent" (szintén a város jelmondata) Kecskeméti Vadásztársaság 1873. A társaság célját a következőkben határozta meg: „a vadászat nemesebb fogalmak szerinti gyakorlása, nagyobb területeken a vad tenyésztésének előmozdítása és ezen területeken a vadászatról szóló törvény és törvényerővel bíró rendeletek korlátai közt nagyobb társasvadászatok rendezése, kisebb vadászatoknak egyénenkénti gyakorlása és az orvvadászat megakadályozása". 0 E feladat ellátására a társaság által bérelt vadászterület szolgált. A vadászatokat egy rendezőbizottság szervezte, figyelembe véve az egyéni és társas vadászat, valamint a különböző vadak elejtésére vonatkozó szabályzatot. Meghatározták, hogy az elejtett vadakból mennyi az elejtő vadászé, a többit a társaság javára értékesítették, többnyire a Magyar Vadkiviteli Vállalat Rtn keresztül. (A városi és rendőrségi tisztviselők nem vadász tagjai részére évente l-l nyulat vagy fácánt utalványoztak.) Az egyesület jövedelmét a tagsági díjak - később vadvédelmi, felvételi és lődíj - a lőtt vadak ára, a társaság által rendezett mulatságokból befolyt pénzösszegek, valamint a kihágási büntetéspénzek képezték. Vizsgával rendelkező vadőröket alkalmaztak, akik havonta jelentést tettek az esetleges kihágásokról. A vadásztársaságnak tagja lehetett minden becsületes nagykorú kecskeméti egyén, aki törvényellenes cselekedetet nem hajtott végre. A tagok számát meghatározta a vadászterület nagysága. (1928-ban a vadászterület 107.683 hold, a tagok száma: 100 rendes és 20 évdíjas tag. Egy tagra legalább 200 hold területnek kellett jutni.) Kezdetben alapító és rendes tagokból (6 évre kötelezettséget vállaltak) állt a társaság, később kibővült tiszteletbeli és évdíjas tagokkal (1 évre lettek felvéve). Kilépéskor ki kellett fizetnie a tagnak az esetleges hátralékát, valamint a vadásztársaság hátralékából a reá eső részt. Az egyesület szervei: a közgyűlés (rendes ülést évente egyszer tartottak, rendkívülit 10 tag írásos kérelmére), a választmány (rendes és tiszteletbeli tisztviselőkből és 16 ren-