Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)
Egyéb egyesületek
Az 1885. évi alapszabály szerint a nőegylet célja általában a minden irányú emberbaráti és közhasznú tevékenységre, különösen a Baján szegény szülőktől származó gyermekek anyagi és szellemi segélyezésére és támogatására irányult. Az egylet tevékenysége kiterjedt a betegek, keresetképtelenek, özvegyek és árvák segélyezésére, de támogatta a női művelődés előmozdítását szolgáló intézeteket, gyermekmenhelyeket, óvodákat, sőt az óvodák létesítését is. Az országot, különösen pedig a Baját fenyegető járvány stb. esetén tevékenysége emberbaráti intézkedések megtételére is kiterjedt. Az egyletnek tagja lehetett minden tisztességes, Baján lakó nő, akit a választmány felvett. Az alapítótagok 25 forinttal járultak hozzá az egyleti alaphoz. A rendes tagok 50 krajcár tagdíjat tartoztak fizetni havonta, és vállalták, hogy az egylet célját személyes közreműködésükkel előmozdítják. Pártoló tagok lehettek azok a Baján lakójelentős társadalmi állású és befolyású férfiak, akik az egylet céljait tettel vagy tanáccsal támogatták. A rendes tagok havi tagdíjat fizettek, ezt a közgyűlés volt jogosult módosítani. A tagság élethosszig tartott. Amennyiben az egyleti tag ki kívánt lépni az egyletből, szándékát a kilépést megelőzőleg egy hónappal előbb írásban kellett bejelentenie. Az a rendes tag, aki az egylet céljaira legalább 100 forint alapítványt tett, azt az egylet állandó rendes tagjának tekintették és az évi tagdíjfizetés kötelezettsége alól felmentették. Az egylet ügyeit a közgyűlés, az igazgatóválasztmány és az egyleti tisztviselők intézték magyar nyelven. Az egylet tanácskozásairól jegyzökönyvet vezettek. Az egyesületi választmány állt: az elnökből, az alelnökből, 10 rendes és 2 pótválasztmányi tagból, 1 titkárból, 1 pénztárosból és 1 orvosból. A három utóbbinak azonban nem volt szavazati joga. A fentieken kívül a választmány tagja volt a bajai római katolikus plébános és a polgármester is, akik tanácskozási és szavazati joggal bírtak. A választmány tagjait csak egy évre választották, azonban a régi tagokat is újra lehetett választani. A választmány javaslatokat tett és azokat a közgyűlés elé terjesztette határozathozatal végett. Negyedévenként legalább egy választmányi ülést kellett tartani. A választmányi ülés csak akkor volt határozatképes, ha az elnökön kívül még további 5 választmányi tag is megjelent. Az elnök évente januárban rendes közgyűlést tűzött ki. A közgyűlés csak akkor volt határozatképes, ha a rendes tagok legalább egynegyede megjelent. A közgyűlés a határozatait kétharmados többséggel hozta meg. A titkár vezette a közgyűlés és választmányi ülések jegyzőkönyveit. Az egylet saját helyiséggel nem rendelkezett, ezért az egyleti gyűléseket a római katolikus plébánián tartották. Itt helyezték el az egyleti irattárat is. Az egylet vagyona a tagdíjakból, ajándékokból, hangversenyek, táncvigalmak és egyéb mulatságok jövedelmeiből származott. Az egylet vagyonát a tagok között felosztani nem lehetett, az egylet megszűnése esetén a közgyűlés jelölte meg azt a jótékony célt, amelyre az egyleti vagyont fordították. A városi közgyűlés 1882-ben engedélyezte a Bajai I. R. K. Nőegyletnek, hogy a város felső és alsó részén egy-egy gyermekmenhelyet létesítsen. Ide a munkás szülők adták be felügyeletre és ápolásra 2-6 éves gyermekeiket. A helyiséget a város biztosította, míg a menhelyek berendezését, felszerelését és az ápolónők felfogadását az egylet vállalta magára. A város 1882-ben a felsővárosi gyermekmenhelyre 80, az alsóvárosira 150 forint támogatást utalványozott ki fél éves részletekben az egyletnek. A nőegylet kérésére a város még 1882 novemberében magára vállalta a két gyermekmenhely fűtését is. A városi tisztiorvosok, a gyermekmenhelyeket közegészségügyi szempontból ellenőrizzék, fertőző betegségek előfordulása esetén intézkedtek. A két gyermekmenhely magánházakban működött, a lakbért 1883-tól a város fizette.
