Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

X. 306 A KECSKEMÉTI POLGÁRI KASZINÓ (KÖR) IRATAI 1842-1849 1 csomó = 0,07 ifin A kecskeméti „Polgári Cassino" alakulásának pontos idejét nem ismerjük. Az alakulásról így írt a korabeli krónikás: „...e század ötödik tizede kezdetén egy külön, és az első Casinónál tágasb, nevezetesen a köz Izraelitákat is készen befogadó körű Polgári 46 Casinó alakult". 1842 augusztusában már működött, ekkor elnöke Balásfalvi Kiss Zsigmond volt. A keltezés nélküli alapszabály szerint a Kaszinó célja volt, hogy „különböző helyzetű, de azonban mind szellemi, mind anyagi jólétben előhatni törekedő polgártársak egymástól nem elszigetelve, hanem inkább barátságosan összesimulva, a legbuzgóbb egyetértésben, mind nagyobb társalgási csinosbulást, mind a kor kívánatához naponkint tudományosb kifejlést városunk közjavának előmozdítására lelkesedést s e végre mindenkor tettre kész ki tűzést és áldozatra készséget, gazdasági, kereskedelmi, úgy mesterségűzésbeni előtörekvést eszközöljenek." Az egyesületnek tagja lehetett minden férfi azzal a kikötéssel, „ha tetteivel meg nem rovatja magát". A tagok között sem születés, sem rang, sem vagyon nem tett különbséget, mindenki egyenlő volt, egyforma szavazattal bírt. Nem tag, egy rendes tag kíséretében jelenhetett meg az egyesületi helyiségben. A tagok 3 évre írták alá a tagságot. A tagdíj („részvénydíj") évi 2 pengőforint volt. 1843-ban a tagok száma: 96 fő volt. (Izraelitákat is felvettek tagjaik sorába.) Időnként tagok toborzása végett táncvigalmat rendeztek. A tagoknak az egyesület tőkéjéből kölcsönt is adtak, rendes 6 %-os kamatra. A Kaszinó legfontosabb testülete a nagygyűlés volt, mely rendszerint fél évenként ülésezett. Ezen választották meg - szintén félévente újra - a tisztikart: elnököt, alelnököt, jegyzőt, pénztárnokot és az „igazgató tagokat", kik minden hónapban tartottak ülést. Kezdetben az ún. Arany Sas vendéglőben Böhm Józsefnél béreltek 2 helyiséget. 1847-től Király Sándortól béreltek 2 szobát. A Kaszinó pártolt minden intézkedést, mely a város „díszítését" célozta. (Pl. a sétatér csinosítására 12 forint 30 krajcárt adományozott.) A művelődés, ismeretszerzés céljából könyvtárat tartott fenn a Kaszinó - melyet vásárlással és adományozás által gyarapított - és újságokat járatott. Előfizettek a Pesti Hírlapra, a Jelenkorra, a Társalkodóra, a Buda-pesti Híradóra, a Magyar Gazdára, az Életképekre, a Pesti Divatlapra, a Pester Zeitungra és a Hetilapra. A könyveket, újságokat a tagok ki is kölcsönözhették. (Mivel előfordult, hogy elvesztek, 1845-ben elhatározták, hogy újságokat csak 7 napra lehet kölcsönözni elismervény fejében.) Könyvtárost is választottak, aki a tisztikar tagja lett és 1846-ban elrendelték a hírlapok rendezését és beköttetését. Az iskolai tanulókat is beengedték a Kaszinóba újságot olvasni, a játékoktól azonban tiltották őket. A Kaszinó bevételét a tagdíjak, kölcsönök kamatai, táncvigalmak, kártyajáték után szedett díj képezte, kiadásaik között szerepelt: terembérleti díj, könyv vétele, újságok előfizetési díja. (A következő kártyajátékokat játszották: tarok, viszt, preferans, entra. 1 napra 1 személy 15 váltókrajcár kártyadíjat fizetett.) 1843-ban az egyesület bevétele 788 forint 33 krajcár, kiadása 651 forint 17 krajcár volt. SZOKOLAY HÁRTÓ János, 1846. 160.