Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

bevételeiről és kiadásairól. Az Egylet működését 1865-ben ideiglenesen felfüggesztették a „viszonyok jobbra fordulásáig", majd 1866-ban végleg megszűnt. [Iratai az a) állagban.] Másodikként a Temetési Egyesület Boross Dániel pénztárnok irányítása mellett feltehetően 1837-ben alakult, de 1849-ben felbomlott. Ennek iratai nem maradtak meg. Harmadikként alakult a Temetési Segéd Egyesület, amely alakulását Kecskemét Város Tanácsának 1838. december 17-én jelentették be. A harmadik temetési egylet azért alakult, mert a két temetési társaság száma megtelt, ezekbe bejutás csak hosszú évek múlva volt lehetséges. Iratai nem maradtak meg. A Negyedik Temetési Segéd Egyesület alapszabálya 1839. április 7-én kelt. 10 év múlva, 1849 februárjában megszűnt, mivel a tagok létszáma 630-ról a felére csökkent. [Iratai a b) állagban.] Ötödikként, 1839. október 3-án alakult a Kecskeméti Öröklő és Tőkét Alapító Temetési Egyesület. Megalakulásának célja a szegényebb sorsú emberek temetkezéseinek megsegítése, alaptőke gyűjtése, hogy annak kamataiból halottait eltemethesse, betegeit gyógyíttathassa, azokat gyógyszerrel ingyen elláthassa és a tagoknak bizonyos összeget kölcsönözhessen. Alakuló ülését 1840. január 13-án tartotta az egyesület, melyet Csányi János szenátor (a város tanácsa által kiküldött biztos) így nyitott meg: miképpen a jelen Temetési-egyesület létrehozásából is világos, hogy Városunkban már nem csak felvilágosodott, hanem egyszersmind nemesen gondolkozó mívelt Polgárok is vannak, miután nem csak polgári kötelességeiket tudják betölteni, hanem Polgártársaik boldogsága előmozdításának eszközeiről is gondoskodván, azon összvetett vállakkal munkálkodnak." Kétféleképpen lehetett valaki tagja az egyesületnek: közvetlenül az egyesületbe lépés által - ők voltak az ún. elsőrendű tagok - és örökség útján, ha valaki megörökölte a jogot - ők voltak a másodrendű tagok. Belépéskor belépési tőkét és felvételi díjat kellett fizetni. Míg az elsőrendű tag halálakor 70 pengőforintot utaltak ki temetésre a családnak, a másodrendű tagnál ez 50 pengőforint volt. Az egyesület tőkéjéből törvényes kamat (6%) mellett kölcsönt is nyújtott a tagoknak 50 pengőforintos részletekben. 1855-ben az alakulástól eltelt 15 év után - 23.000 pengőforint tőkével rendelkezett az egyesület. 1855-ben módosították az alapszabályt. Ekkor az egyesület vezetése állt a 12 fős választmányból, az elnökből, a jegyzőből, a pénztárnokból és 2 pénzszedőből. (Az nem lehetett a választmány tagja, aki írni-olvasni nem tudott.) A 19. sz. végére az egyesület szervezete módosult: - közgyűlés - igazgatóság - számvizsgáló bizottság. Az egyesület jelszava híven tükrözte törekvésüket: „Tégy kicsit a kicsihez folyvást, majd nagyra növekszik". Az egyesület jövedelmét a felvételi díjak, a tőkepénzek kamatai, kölcsönök kamatai és ingatlanaik jövedelme képezte. A tagok létszáma: 1846-ban 525 fő 1855-ben 430 fő 1861-ben 413 fő 1882-ben 319 fő 1888-ban 284 fő