Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

pengőforint jutalmat kaptak. A 12 igazgatótag az első évben nem kapott fizetést, később azonban a pénztár állásától és az általuk tett szolgálatokhoz mérten fizetésben részesültek. Az egyesületi jegyző fizetését az első évben 20 pengőforintban állapították meg. Az egyesület általános céljai közé tartozott tagjainak kölcsönös segélyezése is, elemi károk vagy önhibájukon kívül elszenvedett vagyoni veszteségeik pótlására. A gyűjtést ilyen esetekben mindig a 10 pengőkrajcáros halotti díj módjára szedték be, és a beszedett összeget külön erre a célra rendszeresített könyvecskébe vezették be. Az egyesületi alapszabályt a német mellett magyarra is lefordíttatták és kinyomtatták. Az alapszabály értelmében az egyesület feloszlása esetén a tagok befizetett pénzüket visszakapták. Az egyesület többi vagyonát a helyi szegények intézete, illetve jótékony egyesületek javára kellett felajánlani. Az egyesület a tagok számának csökkenése miatt 1871 végén megszűnt. Az egyesületi iratanyag egy alapszabályból, egy orvosi bizonyítványból, néhány adóslevélből, valamint túlnyomórészt kötelezvényekből áll. 1. doboz 1. Alapszabály (német és magyar nyelvű) 1856 2. Orvosi bizonyítvány (Saly Imre egyesületi orvos állította ki) 1855 3. Adóslevelek 1853-1867 4. Kötelezvények 1854-1871 X. 219 A CSÁSZÁRTÖLTÉSI ELSŐ TEMETKEZÉSI BIZTOSÍTÓ EGYESÜLET IRATAI 1904-1944 1 csomó = 0,08 ifin Az egylet 1904-ben 677 taggal alakult (a pénztárnapló bejegyzése szerint). Alapszabályát a belügyminiszter 85.295/1904. Ill-a BM sz. alatt hagyta jóvá. Célja volt a tagokat elhalálozásuk esetén tisztességesen eltemetni, és örököseiknek segélypénzt nyújtani. Tagjai 14-64 év közötti egészséges római katolikus helybeli lakosok lehettek, akik nem voltak tagjai más hasonló egyletnek. Az új tag életkorát keresztlevéllel, egészségi állapotát orvosi bizonyítvánnyal, vagy két egyleti tag ajánlatával kellett igazolni. A felvételt beiratkozási díj ellenében a választmány intézte. Minden elhalt tag után temetkezési díjat kellett fizetni, s aki 30 nap alatt nem teljesítette, megszűnt az egylet tagja lenni. A díjakat pénzbeszedők szedték össze, akik munkájukért tiszteletdíjat kaptak. Az egyletnek lehetőleg mindig teljes számmal kellett működni, az elhalt tagok helyébe újakat vettek fel (1907-ben a létszámot 1000, 1938-ban 1500 főben határozták meg). Az egyletből kilépett vagy kizárt tag elveszítette minden jogát és befizetett pénzét. A pénztárba befolyt összeg egy részét kölcsönként kihelyezték a tagoknak törvényes kamatozás mellett (1931-ben 11 %). A választmány 16 rendes, 4 póttagból, a számvizsgáló bizottság 3 tagból állt. Az elöljáróságot az elnök, jegyző, pénztárnok és ellenőr képezte. Az egyesület első elnöke