Péterné Fehér Mária - Tánczos Tiborné: A Bács-Kiskun Megyei Levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1814–1953. A XI. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 6. (Kecskemét, 2000)

Termelő-, értékesítő és fogyasztási szövetkezetek

Általános történeti bevezető A szövetkezetek törtenete világviszonylatban a 18. sz. végéig nyúlik vissza. Magyarországon az első szövetkezet 1852-ben alakult (Besztercei Takarék- és Előleg-Egylet). Nagyobb fejlődésnek az 1875:XXXVII. te, a kereskedelmi törvény megjelenése után indult. Ennek a törvénynek 223. §-a szerint szövetkezetnek a meg nem határozott számú tagból álló olyan társaságot tekintették, amely tagjai hitelének, keresetének, vagy gazdálkodásának, közös üzletkezelés mellett, illetve a kölcsönösség alapján való előmozdítására alakult. A szövetkezet keletkezése és célja szerint inkább személyi, mint tőketársuiás jellegű volt. A szövetkezetek elsődleges célja volt megszervezni azokat az erőket, amelyek egyedileg nem, de összefogva hatalmat jelentettek. A szövetkezetek azonos vagy hasonló körülmények között lévő egyének társulása volt, ennél fogva súlyt helyeztek arra, hogy céljaik elérését ne zavarják meg ellenkező érdekűek. Igyekeztek személyegyesületi jellegüket megőrizni. Ez viszont a tagok számának állandó hullámzását eredményezte. így viszont tökéje és hitele - tagjai ki- és belépése miatt - állandóan változott. Amíg más társasági formákban a tagok a meglévő tőkéket akarták gyümölcsöztetni, a szövetkezeteknél a társulás alapja az önfenntartás volt, illetve az, hogy minél nagyobb mértékben részesítsék a tagokat azon előnyökben, amelyekre szüksége volt. A szövetkezet alaptőkéje az ún. üzletrész befizetéséből alakult, alaptökeképzésre azonban törvény nem kötelezte őket. A szövetkezeteknek több fajtája alakult ki: - termelőszövetkezet - fogyasztási szövetkezet - hitelszövetkezet A szövetkezeteknek általában két ügyintéző szerve volt: a közgyűlés és az igazgatóság, ellenőrző szerve pedig a felügyelőbizottság. Ezekre a joghasonlatosságokra való tekintettel a kereskedelmi törvény igen gyakran a Rt.-okra vonatkozó szabályokat alkalmazta a szövetkezetekre. A 19. sz. végétől egyes szövetkezeti fajtáknak országos központjai alakultak (Országos Központi Hitelszövetkezet 1898., Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet 1898., Iparosok Országos Központi Szövetkezete stb.), amelyek alakulását szabályozó törvények a tagszövetkezetekről is intézkedtek. (1898:XXIII. tc.) A szövetkezetek jogviszonyait a következő törvények szabályozták: 1875:XXXVII. tc, 1898:XXIII. tc, 1920:XXXVII. tc, 1923:VIII„ XL., XXVI., XXXIIL. 1925:VIII. tc A szövetkezetek között jogilag különbség lehetett aszerint, hogy valamely szövetkezeti központ kötelékébe tartoztak-e, vagy önállóak voltak. (Az 1920:XXX. tc. pl. hitelszövetkezetek alakítását már csak az OKH tagjaként engedélyezte.) Különbség lehetett köztük a célokat, a tagok felelősségének mértékét (korlátolt vagy korlátlan), a támogatás mértékét és az ellenőrzés módját illetően. A szövetkezetek részben a cégbíróság (a mérlegük és közgyűlési jegyzőkönyvük felülvizsgálatával), részben a társaság saját szerve (felügyelőbizottság), a központilag szervezett szövetkezeteknél pedig az illető központ kiküldöttei, illetve a kormányhatóság ellenőrizte. A szövetkezetek igazgatósága köteles volt minden évben - ha a tagok száma 10.000-nél több volt 5 évente - a tagok betűrendes névjegyzékét (az üzletrészek feltün-